Azt hiszem, volt már ilyen címû bejegyzésem, és kábé ugyanerrõl szólt...

Na, de az elején.

Álmos csütörtök este belázasodott, éjjel folytatta, nem aludtunk, reggelre kiderült, miért a nála ritkaságszámba menõ 39 fok feletti láz (hasmenése lett... )

Gondoltam, megmutatom a dokinéninknek - biztos voltam benne ugyanis, hogy rendel, és ma nem õ a délutános, mert egy hete volt az... -, készülõdtem épp, mikor Hanna tanítónénije telefonált, hogy "Hannácska" :) fülfájásra panaszkodik... Hazahoztam, mondván, egy füst alatt megleszünk legalább. Mindenesetre elhívtam anyumat, ha a fülészetre kell tovább mennünk, Álmosra õ vigyázzon addig.

Sokkolt a tábla az ajtó mellett azzal, hogy a mi dokinénink a délutános, helyette pedig az a dokinéni rendel, aki elõl Hanna sikítva menekül, mivelhogy 4 éves kora óta nem tudja elfelejteni, hogy a dokinéni leüvöltötte a fejem, hogyaszondja: "Nézze meg, ez a gyerek belülrõl rohad!" Mindezt azért, mert elárultam, hogy biza reggelente megiszik 2 dl kakaót. A megszeppent és a láztól kínlódó gyerek mellé voltak a váróban vagy heten, a sor pedig írtó lassan ment. Hanna az utolsó pillanatig arról gyõzködött, hogy inkább vigyem le a fülészetre, de õ ide ugyan be nem megy... (Persze, bejött...)

Álmos nyilván ordított és amikor meglátta a dokinéni kezében az injekciós fecskendõt, akkor Hanna is jajgatni kezdett, kiküldtem a függöny mögé, ahonnan a procedúra után zokogva jött elõ, mert borzasztóan sajnálta az öccsét (aki B6 injekciót és lázcsillapítót kapott), hát, nekem is kipotyogtak a könnyeim. Dokinéni amúgy kedves volt, egyszer szidott csak meg, mondván, miért nem oltattam be Álmost rota ellen, mert ez, amiben most szenved, vagy rota, vagy calici, és megírta a beutalót a kórház fertõzõ osztályára. De! Írt fel mindenféle izotóniás izét, lelkemre kötötte, hogy itassak meg vele másfél liter folyadékot, és, ha ügyes leszek nem kell a kórház.

Nem kellett nagyon ügyeskednem, mert a koktél, ami a szuriban volt (vagy a saját iimmunrendszere) a drágámmal csodát tett, most szombat reggel van és kutya baja, láza sem volt tegnap délelõtt óta. És enne...egyfolytában... Ingajáratot folytat a hûtõ és a spájz között, én meg kétségbe vagyok esve, hogy az lesz a gáz, hogy olyant eszik, amit nagyon nem kellene... Most épp a Kindercsokit szúrta ki... Tegnap az apja titokban ebédelt, mert Álmos mániája, hogy ha jóllakott épp elõtte, ha nem, felkéredzkedik az ölébe és együtt falatoznak - namost a bableves nem lett volna a legjobb diétás kaja a meggyötört pocakjának...)

Hát így.

Talán már nem lesz baj, de tegnap eléggé kétségbe voltunk esve, és jött a "jajinkábbénlennékbeteg" érzés.

Ma meg apja cégének gyereknapi rendezvénye lesz.

(Ja, és Hanna füle rendben van, kicsit piros a torka, de kapott fülcseppet, és apuja fülgyertyázott vele. Nagy móka volt. )

Háthuhh.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.