emmamama 2013.05.16. 13:22

Pofon

Van az a dolog, amit az ember nem posztol ki országnak-világnak, és ez a dolog, amit most leírok, pont ilyen, nade azért mégis. Hátha valaki magára ismer a példámból és nyugtázza, hogy "nincs egyedül", és biztos lesz olyan is, aki elmond mindenfélének, de az se baj, hisz nem téved sokat.

Szóval ma a drága okos fiam, Ármin, anyukák garmadája elõtt akkora fülest kapott tõlem az oviban, hogy majdnem leesett a padról.

(Ésmostlehetanyázni.)

Nem titkoltam soha, hogy néha elszáll az agyam - és ezzel egyidejûleg eljár a kezem -; a gyerekeim közül Álmos az egyetlen, aki nem tapasztalta meg ezt még... Tudom azt is, hogy az agresszió agressziót szül, és a többi elméletet is ismerem a gyerekverés kártékony hatásairól, de amikor teljes erejébõl megüt, majd lábon rúg a hatéves gyerekem, akkor nem jön elõ a tankönyvi szöveg sajnos, és az is sajnos, hogy közel 40 éves létemre sem értem el arra a szintre, hogy 10-ig számoljak, mielõtt ütök, illetve (be)szólok. Pedig próbáltam bizisten.

Szerencsére ritkán kapnak ki mostanában, bár régebben sem volt mindennapos ez a dolog természetesen, de nem vetettem el, mint nevelési módszert. (Nem is mentem vele sokra mondjuk... ) Az, hogy a széles nyilvánosság elõtt reagáljak így, az meg tán sosem fordult elõ.

De mindettõl függetlenül, ismerve fatornyos kis falum sajátosságait, nem fogok meglepõdni, ha elindul a szóbeszéd arról, hogy na, a diplomás anyuka, aki a gyermekvédelemben dolgozik ráadásul, lepofozta a gyerekét az oviban a padról...

Mindenesetre állok elébe, mert megérdemlem.

(Árminnal egyébként minden oké, kidühöngte magát a hazafelé úton és megértette végre, hogy nem mehet el játszani a pajtásához, annál az egyszerû oknál fogva, hogy a kissrác nem lesz otthon, és, ha szétrúgja a lábam, ezen az sem változtat... )

21 komment

Címkék: egó Ármin

A bejegyzés trackback címe:

https://emmamama.blog.hu/api/trackback/id/tr65973243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Főni 2013.05.16. 13:32:30

Előfordul... Mi is emberek vagyunk, nekünk is véges a türelmünk és ha fáradunk... Ettől függetlenül igyekezni kell elkerülni az "ilyet"

Dincus 2013.05.16. 13:40:18

Annyira megértelek, én is előfordult, hogy a popsijára ráütöttem, de szerintem ez nem egy rossz módszer, vizet is kapott már a nyakába. :) Látom a vonalzót, Isten éltesse Ármint, remélem lesz egy másik, vidámabb bejegyzés is a szülinapi témában. :)

NANA^^ 2013.05.16. 13:47:18

Sokan nem beszélnek erről, itt blogon hogyan nevelik a gyerekeiket. :) Még nem ismersz, én se ismerlek. (Na ezt megfogalmaztam). Én tényleg elítélem a verés módszereket, mert azzal nem megyünk semmire, csak a gyereknek a lelkét sértenénk meg. Persze megértem, ha a gyerek nem úgy viselkedik ahogyan elvárná tőle a szülő, de a verésnek sosem voltam a híve! :/ Meg annak sem, ha rá kiabál a szülő. Mielőtt félreértés lenne, nem vagyok anyuka. :) De már sok mindent láttam, tapasztaltam meg a saját bőrömön is! Na meg vannak lurkók körülöttem! :D Bocsánat, hogy csak így beléptem a blogodba és írni mertem. :$ Egyébként meg, nem kell szégyelni azt amit leírsz, ha őszintén akarsz blogolni, akkor tedd azt! ^^

itsme01 2013.05.16. 13:47:54

Az agresszió agressziót szül. Igen. Én is agressziv lettem volna, ha a fiam megüt, majd lábon rúg. Jól tetted. Ne edd magad rajta.

vilmácska 2013.05.16. 14:06:38

Nem vagyok anya, ez köztudott, de van Anyám, aki talán egy kezemen meg tudom számolni, hányszor ütött meg, de azt mindig a kellő pillanatban tette. A mai napig emlékszem rájuk, és tudom, hogy jól tette, hogy akkor és ott lekevert egy fülest, mert állatira megérdemeltem. Ne rágd magad Emma, néha nincs más megoldás. :**

emmamam 2013.05.16. 14:19:25

Főni: persze. :) Nálunk se módszer... és főleg nem bevált módszer. :) Dincus: igen, víz is volt, és a fenékreverés inkább, mint a tasli, dehát ez most hirtelen így jött ki... Vidámság van egyébként, Ármin már elfelejtette, én rágódok rajta még mindig. :) Köszi a jókívánságot, nem ma szülinapos a szülinapos, hanem április 23-án volt, az, nem pontos a vonalzó, de igazán köszi! :) NANA: semmi gáz, hogy írtál, sőt. De amíg nem voltam anya, én se gondoltam, hogy megütöm a gyerekem, már csak azért sem, mert se én, se az öcsém nem kaptunk ki soha. :) Viszont, ha majd anya leszel, lehet, hogy elszakadsz majd az elveidtől, mindenesetre ne legyen miatta túl nagy lelkiismeret-furdalásod, ha így lesz. ;-) :) itsme: nos, igen... Vilmácska: **** :)

NANA^^ 2013.05.16. 14:24:53

Köszönöm szépen a tanácsokat! :) Bár én nyugodt természetű vagyok így mindig lenyugodok, elszámolok 10-ig. :D Csak az is kérdés, meddig maradt meg ez a nyugodt állapotom. :D Egyébként meg: Lehet le fogsz lepődni alaposan, de elkezdtem elolvasni a régebbi bejegyzéseket! :D Van amin kacagtam jó párszor! :) :D Csodás családod van! ;) Főleg a gyerekek! Büszke lehetsz magadra és a családodra is! ;) UI: Én sokszor kaptam ki, ok nélkül is ráadásul. :S

emmamam 2013.05.16. 14:30:30

NANA, a nyugodt természet nagy kincs! Nálunk apja is lobbanékony, Árminnak is volt kitől örökölnie... De nyilván ez sem kifogás, gyereket verni nem jó módszer. :) köszi! :)

NANA^^ 2013.05.16. 14:34:15

Én senkitől nem örököltem a nyugodt állapotot! XD De elvileg nagynénémhez hasonlítok jobban, vagy fene tudja! :D Minden esetre sokan tudják hogy szerencsére nem kapok mindig idegbajt mindenre, így hamar lenyugszom, persze előtte nagy levegő, aztán jön közbe a számolás vissza fele is akár! ;) Nem módszer, bizony! De ki hogyan éli meg a családban, az alapján nevelik a gyerekeket! :D Legalábbis, én ezt vettem észre. Bár még fiatal vagyok, hogy anya legyek! :D Persze, szeretem a gyerekeket! ^^

salsero 2013.05.16. 14:40:21

Bár nekem nincs gyerekem (még :) ), de emlékeim vannak. Anno én is égetni való gyerek voltam, és feszegettem a határokat...ahogy mindenki. Egy atyai/anyai pofon pedig nem tesz kárt senkiben. Olyasmi, mint egy szalagkorlát az élethez: ha az autó neki is megy meg karcolódik, de nem csúszik le az útról, így nem lesz nagyobb baja. annak idején, ha nem bírtam az eszemmel bánni, kaptam egy fülest, amitől tudtam, mi merre hány méter. Büszke vagyok rá, hogy a 3 éves keresztfiam nagyon szeret (én is imádom a kis vacakot), de bizony, ha nem bírt magával, elpáholtam a pelenkáját. Azóta is szeret, sokat játszunk együtt, csak tudja, hogy ha "Keji" azt mondja, hogy "Kölyök, ezt, vagy azt ne csináld", azt komolyan kell venni, mert jön a retorzió (ami akkor az egyszer történt meg). Inkább a szülőtől kapjon a gyerek egy maflást, mint az élettől...az utóbbi jobban fáj...

salsero 2013.05.16. 14:41:29

Bocs az elgépelésekért (pl. "megkarcolódik")... félrehord az ujjam :)

G_Norton 2013.05.16. 14:49:33

Na nekem sincs gyerekem, de egy bizonyos határig nincs ezzel baj. Én is kaptam mások előtt fülest, hogy attól beleharaptam a tányérba. Én annyira nem hülyültem meg mindig, de egyszer-kétszer biza' igen. Meg hát mindenki fárad, és a kompromisszumkészség ezzel arányosan csökken. A gyerek lelke egy pofontól nem fog sérülni, én sem egy defektes önkaristoló. Ma már könnyű levezetni a feszültséget egy kiadós zenehallgatással, Iggy Pop különösen alkalmas erre.:D Igazából ezzel csak akkor van baj, hogy ha rendszerré válik, de ahogy olvasom, nálad ilyesmi korábban nem fordult elő. Ha meg ennyiből megértette a leckét, akkor még jól is jött.

emmamam 2013.05.16. 15:03:22

Hát, de jó fejek vagytok, nem is gondoltam, hogy írni fogtok, azt meg pláne nem, hogy ennyien... :) Nort, félreértesz: de, régebben elég gyakran (bár ez is relatív, hogy mi a gyakori) eljárt a kezem, de arra mindig ügyeltem, hogy mások előtt ne üssek oda, mert annál nincs rosszabb, ha megalázom a gyereket. De ezt ma valahogy nem tudtam visszafogni. :S

NANA^^ 2013.05.16. 15:09:23

Ne aggódj! Megesik! :) Bár igaz hogy a faluban nem a legjobb élni(ha nem olvastam félre xD) A falusiak tudnak ám pletykálni, sajnos! -.-' De ne aggódj, biztosan nem fognak rólad beszélni, ha meg igen ne vedd a szívedre! ;) Hiszen mást nem tudtál volna tenni. Én sem gondoltam hogy fogok írni, pláne elolvasni a régebbi bejegyzésed! O.O De izgik, meg jókat kacagok! :D Legalább megismerlek félig, meddig! :)

emmamam 2013.05.16. 15:17:12

NANA, aranyos vagy! :)

NANA^^ 2013.05.16. 15:24:54

Ugyan! :$ De te is és a családod! ^^ Nagyon jó vissza olvasni a régebbi bejegyzéseket! *.* Remélem én is ilyen nagyszerű anyuka leszek, mint te! :) Ezt komolyan mondom! :D

G_Norton 2013.05.16. 20:09:53

Emma: világéletemben pesti voltam, így annyiban szerencsém volt, hogy anyám esetleg az utcán ütött volna le, akkor rá se bagóztak volna.:D Hát ja, a gyakoriság tényleg relatív, az áltsulimban elég gyakori volt a heti rendszeres verés. Ráadásul az egyik kedves anyuka egy két méteres hústorony (ráadásul Farkas volt a neve) akkora pofonokat osztott le a két gyerekének szülőin, hogy tényleg kiestek a padból, na az tényleg durva volt.

emmamam 2013.05.16. 20:31:41

Nort... :D

kata... 2013.05.18. 18:00:42

mindenki csinál olyat,amit aztán már megbán,de emberből vagyunk,és nem tökéletesek,pont így jó ez!!!Aki nevelt gyereket,az tudja,nem csak csupa mosoly,és boldogság %rolleyes% én kiabáltam mikor totálisan kibuktam,és hidd el,az sokkal rosszabb!! :( a szavak bántóbbak,mint egy pofon :(

Anix 2013.05.19. 08:44:31

Én életemben háromszor kaptam ki (legalábbis ennyire emlékszem) és mindháromszor megérdemeltem! És neveltek vele. Két pofon volt Anyukámtól: egyszer egy többórás késésért, máskor egy rávágott ajtó miatt és hisztiért -megjegyzem az üveg majdnem kitört az ajtóból- és harmadszor nagymamám fenekelt el, jó csípős bottal! :D Azt is megérdemeltem, egyébként ezek után mindig tudtam mit várnak el tőlem és JÓ HATÁSÚ volt a "verés"!!! Egyébként kedves, nagyon-nagyon szerető légkörben nőttem fel! Néha nincs más megoldás, mint a testi fenyítés, ez pedig úgy hat, hogy az ember(palánta) mindenáron kerüli a fájdalmat, és inkább jól viselkedik. Aztán pedig rájön, hogy az neki is úgy a legjobb! :) Szóval szerintem kedves emmamam, ne legyen lelkifurdalásod, egy pillanatig sem!
süti beállítások módosítása