Vagyis inkább még csak repedezik, de minden pici elõrelépésnek örülünk... :)

Ármin tegnap elment a kispajtásához játszani. Élete majdnem 6 évében ez volt a 2. alkalom, hogy a nagyszülein kívül bárhova is elment nélkülem. Sõt, haza se akart jönni, sõt, azt is megbeszélték Bencével, hogy legközelebb náluk alszik. (Most egyébként Bence van nálunk, és irtó jókat játszanak itt mögöttem. :))

Továbbá, reggel mondta óvónéni, hogy Ármin jelentkezik foglalkozásokon! Na, ez bearanyozta a napomat, ugyanis eddig megszólalni se volt hajlandó, nemhogy jelentkezni.  Végre szeret oviba járni, nagycsoportra csak megérett erre is; ezt meg onnan szûröm le - azonkívül, hogy egyre kevésbé számolja vissza a napokat hétvégéig -, hogy megeszi a tízóraiját. Tavaly még csak beleharapott egy-egy pogácsába, most viszont van, hogy elfogy mind a hat, amit odacsomagolunk neki.

De. Egyre kapom a megerõsítéseket, hogy jobb neki, ha marad egy évig még ovis (ezt már amúgy is eldöntöttem, de jönnek azért a visszaigazolások). Óvónéni mondta, hogy a színezése hagy némi kívánnivalót maaga után (persze, rajzolni se nagyon tud, színezni meg egyáltalán nem) , mert siet. Menne játszani.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.