Ejj, mennyire mostohagyerekem már ez a blog, pedig de szerettem írni valamikor... Jó lenne, ha annyi idõm lenne, amennyi nincsen...

Nade.

Olyanok történnek mostanság minálunk, hogy:

- Álmos megtanult járni. Kábé 2 hete. A lakásban már nagy elánnal szaladgál, de azon kívül még fogni kell a kezét, úgy érzi magát biztonságban.Még mindig rengeteget eszik, ami nembaj, mert lemozogja . nem egy lusta gyerek, ámbár nyugis(nak is mondhatom akár). Imádjuk.

- Ármin valószínûleg nem mehet majd suliba, vagyis még addig sok minden lehet, de az õszi felmérõje ölég gyatrára sikerült (bár még a szakvéleményt nem, kaptuk meg róla). Fejlesztésre és logopédushoz kell járnia. Már beletörõdtem, hogy az én figyelmesen közlekedõ,  remek megfigyelõ, számokat 10-ig leíró, fekete-fehér, igen-nem játékot tökéletesen játszó ésatöbbi kis mûszaki emberkém elképzelhetõ, hogy egy évet még marad az oviban. Nem is gáz végülis, mert még mindig nem szerepel az ovisokkal nyilvános rendezvényeken, a szociális készségei kábé a nullával egyenlõk, itthon pedig sokszor rossz, mint az ördög (bár ez nem mindig baj); az öntörvényûségét, a hisztijeit a kedvezõtlen alaptermészete mellett a testvérféltékenységnek is jócskán betudom. Szerencsére lassú fejlõdést látok nála én is, és a kivülállók is. (A múlt héten elment az egyik kis barátjához játszani, számára teljesen idegen helyre - ilyen még nem történt vele élete 5,5 éve alatt. :))És persze õt is nagyon imádjuk, iskola ide, vagy oda, a mi kis okostojásunk marad! :D

- Hanna még mindig gyûri a sulit, és táncol, kézmûvesszakkörre, németszakkörre, hittanra jár (utóbbiak a napköziidõ keretén belül esedékesek, és õ választotta mindet). A táncon van a hangsúly, mert bekerült a világhírû paksi Tûzvirág Táncegyüttesbe, éljenéljen, én mindig ámulattal néztem õket évekkel ezelõtt is már, a fellépéseiken. Csak hát nem tudtam, hogy gyerekcsoportjuk is van, de miért is ne lenne, hisz az utánpótlást ki kell nevelni valahogy... Elvittük Hannát az apjával "felvételizni" a múlt héten, Dávid "bácsi", a koreográfus imádnivaló pedagógus, de a követelmények nagyon szigorúak. Beülhettünk egy próbára is, hát, nem gyõztünk pillázni apjával... Tünemény-Dávidbácsi ellátott minket a háromoldalas szabályzattal és a beszerzendõk listájával: balettcipõ, apróvirágos szoknya, keszkenõ meg piros dressz, hajnemlóghat, hiányoznikésninemszabad, etc., és pénteken már mehetett is "élesben" a lányka. És imádja az egészet... A gond csak az, hogy a szerdai próba ütközik a vadrózsás próbával, és a helyi néptáncot se szeretné abbahagyni, ide jár 4 éve, és ezt is imádja... Nem tudjuk, az itthoni táncpedagógus, Zsófi "néni" tolerálja-e majd a késéseket (amikor Pakson véget ér, akkor kezdõdik itt az óra ). ha tolerálja is, hogy bírja Hanna a heti kétszeri Paksra járást és még az itthoni táncot is... Ha romlik az eredménye, vagy nagyon fárad, akkor az egyik táncos elfoglaltságot be kell áldoznunk sajnos. De hát ez még a jövõ zenéje.

Egyelõre itthon is kántálja a népdalokat, és gyakorol. (Már Álmos és Ármin is, legalábbis a lábemeléseket... )

Itt pedig csáberõnek néhány kép (Fotó: Paksi Hírnök)

Az ír sztepptánc...

A nyakkendõben Dávid "bácsi" :)

Õk a kicsik (4-es csoport). Ha elég ügyesek, 8-9 éves korukban az eggyel feljebb levõ csoportba kerülhetnek, ahol 11 éves korukig táncolnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.