Lassan átalakulok rinyabloggá, dehét ez van...

Három éve vettünk egy 25 m-es fényfüzért, hogy a ház tartóoszlopára feltekerve egészen a tetõig fusson... F. légtornászokat meghazudtolva, az öcsém segítségével szerelte fel a tetõre, míg én a körmöm rágtam tövig, várva, mikor zuhan le az emeletnyi magasságból... A gyerekek évrõl-évre alig várták az adventi idõszakot, amikor a fény délután négytõl késõ estig villódzott, a homlokzat körvonalainak megfelelõen.

Ma este sétálva jöttünk haza anyósoméktól, messzire világított a fény, nevettük is a gyerekekkel, mondván: "Na, ott laknak a B.-ék..."

Aztán késõbb sötét lett. Széttépték a fénycsövet. Persze, nem tudjuk, ki, és miért. Hm. Kár, hogy nem látta Álmos hatalmas kék szemét, amint ámulva csodálja a csillogást, kár, hogy nem látta a nagyokat, ahogy körbeugrálják esténként a tartóoszlopot. Akkor biztos nem bánt volna el ilyen brutális módon a karácsonyi csodával.

Vagy igen?

Hanna 7 éves, Ármin 4,5. Nem elõször kaptak ízelítõt az emberi gonoszságból és otrombaságból. Azt hittem, ráérnek még  megtudni, milyen a világ, de bizonyos emberek máshogy döntöttek. Ez egy olyan világ, ahol temetõkbõl halott gyerekek "játékait" lopkodják, ez egy olyan világ, ahol szórakozásból, bosszúból , agyament hülyeségbõl 3 gyerek örömét teszik tönkre azzal, hogy karácsonyi fénycsöveket tépkednek szét. Jah, csekély 230 V keringett a vezetékben, ami a széttépése után ott lógott, másfél méteres magasságban, ebben a párás idõben... Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha valamelyik családtagunk hozzáér...

Nos, cseppet sem kedves rongáló: legyen pont olyan karácsonyod, amilyent kívánok neked...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.