2011.10.19. 11:05
"...meglepem magam, magam"
A jövõ héten lesz a születésnapom (bár tudnám feledni ), egy hónappal késõbb pedig a névnapom, így némiképp csökkent a lelkiismeretfurdalásom, mikor megrendeltem eme 2 könyvet:
Még mielõtt ezt a hatalmas hírverést csapták neki, kigondoltam, hogy megszerzem ezt a könyvet. Nem gyõztem kivárni, mire könyvtárban is elérhetõ lesz (várhatóan hosszas elõjegyzések után). Úgyhogy megvettem, mert szeretek a dolgok mögé látni, és, mert alapból kíváncsi is vagyok.
A másik:
Mert érdekel a kutatás is, de az alapjául szolgáló téma még inkább; továbbá, mert a három szerzõbõl kettõ: Csepeli és Prazsák Gergõ tanított az egyetemen és szerettem õket nagyon. (Képre kattintva bõvebb infó...)
Apjukat nyomatékosan megkértem, hogy seajándékot, sevirágot, de még csak egy kocka csokit se, mert ez a szellemi táplálék az ajándék nekem, és semmi több (ennyi épp elég, ugyanis nemkicsit borsos az áruk ezeknek a könyveknek ). Mosolygott csak a bajsza alatt, de, ha mégis beállít majd valami meglepivel, beígértem neki, hogy hozzávágom.
14 komment
Címkék: egó
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.