Magdi tanító néni minden nap átadta a leckét, illetve elmondta, az iskolában miket csináltak, úgyhogy Hanna ma nagy lelkesen nekiállt a pótlásnak. Ármin se maradhatott ki a leckézésbõl...

Apjuk szabadsága utolsó napjait tölti, mielõtt nekikezd ismét a 12 órázásnak... Ma épp a fürdõszobába ragasztott stukkót, csak, hpogy ne unatkozzon...

Létraperspektíva.

Álmos közben eeennnyire megéhezett:

Délután egyébként fociztunk az udvaron, leterítettünk plédet a fûre, és majd elolvadtam, mikor azt mondta a fiam, hogy "Anya, jó veled!" Aztán felébredt Álmos, és próbáltam megfelelni annak a feladatnak, hogy egyidejûleg õt tartsam a kezemben és törölgessem a nyálát, bírkózzam Ármin szakadatlan kérdésrohamával, és rakjam ki a rajzát a falra, Hannával pedig megértessem, hogy nem a vonalkákat kell vízszintesen húzkodni a füzetben, hanem a haladási irány a vízszintes... Á, nem izzadtam le, kicsit sem.  

Jövõ héttõl egyedül leszek velük, reggeltõl este fél 7-ig. Ráadásul Hannának szerdán suli után még néptánc, csütörtökön pedig németóra. El fogom veszíteni a maradék hajamat is...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.