A közösség egyik "áldásos" hatása, hogy amint a gyerekeim gyarapítani kezdik, azon nyomban meg is betegednek. Nyáron semmi bajuk nem volt, mint a többi szünetben sem egyébként.

Ármin 2 napig volt oviban, vasárnap estére tiszta t.kony lett. Így nem engedtem oviba, bár más baja nem volt, nade mégis, ne az én gyerekemtõl kapják el a nyavalyát a többiek. (Ha már az enyém elkapja a többiektõl. )  Ma már viszonylag jól van, bár a hangja még nem az igazi, és köhög is.

Hannának tegnap reggel fájt a hasa és hányingere volt. Én azt gondoltam, stresszes, mint az anyja, majd az iskolában elmúlik... Ezt elõ is adtam neki, de hozzátettem, bármi gondja van, nyugodtan szóljon a tanító néninek. Szólt is szegénykém, mert fél 10-kor jött a telefon, hogy Hanna rosszul van, hányingere van és fáj a hasa... Apja rohant érte (szerencse, hogy itthon van a héten ), majd vitte P-ra a doktornénihez; aztán amint odaért, fordult is vissza, ugyanis szegény lányunk összerókázta magát és az autót, épp, hogy beálltak a parkolóba.

Lényeg: piros torok, mandulagyulladás, Cefzil és egyéb "nyalánkságok", hétfõn mehet suliba.

Estére Álmos is náthás lett...

Nekem pedig, még az allergiám mellé, mintha tüzes golyókkal gurigáznának a torkomban. Nem aludtunk sokat az éjjel...

(Álmosfotók pediglen amott .)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.