Ma eljutottam arra a pontra, hogy úgy éreztem: ha nem alszom egyet, megzavarodok. (Éjjel ugyanis nem mûködik ez a tevékenység részint Álmos, részint az allergiám miatt, ami mikor is tombolna maximálisan, ha nem éjszaka ) Jobbára bírtam délutáni szunya nélkül, de ma alig vártam, hogy apjuk hazaérjen, hogy kérhessem tõle: vigyázzon a nagyokra, míg én Álmossal elvonulok altatni/aludni. Abban bíztam, beájul a manó, mivel egész délelõtt cirkuszolt és szórakoztatni kellett.

Nem váltak valóra a terveim. Ármin jött velünk a hálószobába, elõtte leosztottam, ha egy hangja is lesz, kizavarom... A nagy csendességben aztán elaludt. A nappaliban Hanna aludt apjával. Mindenki aludt, csak Álmos meg én nem...

(Késõbb aztán kidõlt õ is, így sikerült hunyni 1 órát. Elég lesz egy ideig. )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.