Tegnap, a nagy (szüli)napon a köszöntés elég késõire sikeredett... Este 9 óra lett, mire Álmost sikerült elaltatni (hihi %mrgreen%), így nyugodtan meg tudtuk köszönteni - a kölkek már pizsamában - apjukat. Ármin szegény már annyira fáradt volt, hogy ülõ helyzetébõl leesett a vacsi végén a székrõl... (Alig bírtuk visszafojtani a röhögésünket. )

Képek.

Kerekfejû...

A "Csodálatos Magyarország" címû könyv legnagyobb meglepetésünkre kedvenc városunknál, Sopronnál nyílt ki.

Könyv a grillezésrõl.

A tooorta. Oroszkrém (volt, mert ma megettük - tejtilalom ide, vagy oda, 2 szeletet én is ettem, így legalább Álmos is kapott belõle ). Minden évben (a tavalyi kivételével, mert akkor dolgoztam és nem volt biztos, hogy el tudom hozni) rendelek apjának, és minden évben meglepõdik és örül. Tegnap délelõtt anyukámmal és Álmossal (aki csatolt alkatrészem ) autóztunk be érte a megyeszékhelyre, mert embernek meggyõzõdése, hogy igazi oroszkrémtortát csak a Zsitvaynál tudnak sütni.

Koncentráció.

Jóllakott napközis.

Gyerek 1.

Gyerek 2.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.