Apjuk bevitte a 2 nagyot a doktornénihez - a kullancs-encephalitis elleni szérumot kellett megkapniuk ezekben a hetekben, mert már eltelik lassan 1 év a tavaly kapott óta. Ismételni kell. Hanna cirkuszolt szegénykém, hisztizett, hogy õ ugyan nem megy - láttam lelki szemeim elõtt, micsoda harcot kell majd vívnia apjának a váróban, hogy becincálja a kisasszonyt... Ármin tartotta magát, mint ergy kis hõs, jókedvûen ment el itthonról, vitte a kis rendõrautóját is. Végülis edzett már, amennyit esett szegénykém, meg a fogorvosnál is olyan ügyes volt, gondolta, rosszabb nem jöhet... Én meg itthon ettem a kefét, merthogy Álmos miatt nem mehettem most velük.

De apjuk hívott: túlestek rajta, nem volt semmi baj, Hanna csak egy picit sírt, Ármin meg egyáltalán nem...

Hamarosan újabb oltást kapnak, mert kiderült, hogy Hanna bárányhimlõ ellenije (amit 3 éves korában adattunk be neki) nem ért semmit, újra kell oltani (pontosabban: még egy oltást kell kapnia), és Árminnak is kettõ jár (õ még egyet sem kapott). Úgyhogy, ezt is feliratom, amikor Álmost viszem a 2 hónapos szurijára... Még jó, hogy van oltási kiskönyv, mert egyszerûen ezt már nem tudnám követni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.