2011.05.16. 17:50
Mandula, kancsi
Hanna nincs jól. Mondhatni: ilyen betegnek nem láttam még. A reggeli teáját a lázcsillapítóval együtt "visszaadta" mielõtt elindultunk a doktornénihez, ott pedig úgy rázta a hideg, hogy remegett vele a szék, még az én poncsómat is ráterítettem (úgy nézett ki, mint öreganyám), annyira fázott. Doktornéni elsõ kérdése az volt, van-e a családban hasonló beteg, mondtam neki, van is (anyósomék) és vélhetõen lesz is, nameg, hogy az oviban is van valami nyavalya. Bólogatott bõszen. Végül a diagnózis: mandulagyulladás. Kapott egy rakat gyógyszert. Ármin is jött velünk, mert nem tudtam kire hagyni most, de nem is baj, ugynais doktornéni ránézett és jót vigyorgott rajta. Kérdezte, voltunk-e szemészeten már vele... Mondtam, hogy a nyári szünetben készülünk menni. Ezt õ nagyon helyeselte (vajonmiért ) és kért a majdnai leletrõl egy másodpéldányt is. Úgy gondoltam, ezek után elõrehozom a tervezett szemészlátogatást és a napokban bejelentem Ármint egy maszek dokihoz, akit többen dicsértek (és akire nem kell hónapokat várni, hogy eljussunk hozzá). Remélem, halmozottan szemüveges családunknak nem lesz Á. személyében még egy négyszemû tagja...
Érdekes volt a mai napunk egyébként, mert legalább kétfelé kellett volna osztódnom, Ármin egyfolytában biciklizni akart az utcán, Hanna pedig egész nap magas lázzal feküdt, pityergett és azt igényelte volna, hogy mellette legyek és fogjam a kezét. Épp mielõtt bediliztem volna a megfelelési kényszertõl Ármin megadta magát és elaludt. Cirka 3 órája ezt teszi, úgyhogy igencsak aggódom, hogy (a "bevált" szokás szerint) õ lesz a következõ áldozat...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.