Ma emberem bejelentette, hogy, mivel átlépett egy bizonyos sugárterhelési határt (ami, mint ahogy gyõzködött róla, még így is jóval az egészségügyi határérték alatt van), kapott õ, és a családja (vagyis mi ) egy hetes üdülési lehetõséget Keszthelyen, a cége háromcsillagos szállodájában.

Valahogy nem tudok ennek felhõtlenül örülni, annak ellenére, hogy hiszek (pontosabban: hinni akarok) az erõmû veszélytelenségében - már ami az ott dolgozókra való odafigyelést illeti -, de ez mégis valahogy amolyan kárpótlásízûnek tûnik számomra. Mondjuk így: "menjél öcsém, úgysem éred meg a nyugdíjat"-félének.

F. azzal nyugtatgat, hogy egy másik erõmûves cég alkalmazottjai sugárterhelés ide-vagy oda (ha légkondis irodában ülnek napi 8 órát, akkor is) minden évben ingyé mehetnek ugyanígy kikapcsolódni.

Most akkor örüljek? :)

Nehéz lesz az idõzítés, mert a nyár Álmos miatt szinte kiesik, utána pedig Hanna suliba megy, de majd megoldjuk valahogy, kihagyni nem fogjuk, az biztos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.