Úgy volt, hogy Hanna nem mond verset a farsangon (mint meséltem már róla, nem a versmondók gyöngye ), ma mégis kapott egyet, megtanulta az egyik kislányét és együtt mondják, ezt:

Egy pirinyó törpe bámul a tükörbe
szomorúan látta, orra milyen görbe.
Ó én szegény törpe össze vagyok törve,
mert az orrom dundi, ráadásul görbe.
Nóziját a törpe hiába pödörte,
Végül a szép tükröt dirr-durr összetörte.

Tök jó kis vers. Mintha rólam szólna.

Óvónéni mutatta, nagyon szép piros törpesapit varrt minden ovisnak. Már most sajnálom, hogy Ármin nemhogy a színpadra nem megy majd fel, hanem törpejelmezbe öltöztetni se fogom tudni. Kedden, mikor megvettük neki a fehér harisnyát, sikítva menekült. Utálja a harisnyát, soha nem tudtam ráadni... Holnap azért megpróbálok velük csinálni itthon egy öltözés-próbát, hátha megjön a kedve. Bár nem sok reményt fûzök hozzá...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.