Tegnap születésnapi zsúrra voltunk hivatalosak; barátaink Zsófi lánya négy éves lett. Jó volt, ott volt a másik család is a baráti körünkbõl... Úgyhogy, amíg a fiúk a pincében elborozgattak, mi, anyukák, megtárgyaltuk az élet nagy dolgait, a gyerekek pedig felforgatták a ház minden szintjét...

Volt finom torta, meg igazi, Erdélyországból hozott roppanós virsli, málnaszörp és valódi almalé ... Este azt mondta Hanna:

-Milyen jó lenne, ha délután lenne és még csak most mennénk Zsófiékhoz...

Ma is mentünk volna buliba, a munkatársaim szerveztek meglepetéspartit Barbaránknak (drága Barbi, itt is boldog szüli-és névnapot neked... ), ahová a gyerekeket is várták... De mi sajnos kimaradtunk: Hanna egész éjjel sírt, nyöszörgött, náthás és köhög és a hasa fáj, a szeme pedig ismét, mint a bagzó macskáé (márelnézést ); iszonyatosan ronda. És az enyém is (bár az enyém még nem vörös, csak rózsaszín...)

Szóval, így állunk ismét. Vesztegzár alatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.