Megjöttünk Erdélybõl. Nem szóltam itt, hogy mikor megyünk pontosan, hisz az ördög sohasem alszik; itt állt üresen a mi házunk is, meg a szomszédainké is, és a barátnõméké is (hisz együtt mentünk), sose lehessen azt tudni, ki jár erre, ki olvassa ezt a blogot és kinek jut eszébe háztûznézni a távollétünkben... Tehát elnézést kérek mindenkitõl, hogy köszönés nélkül leléptem.

Nade mosmár leszek.  Naggyon sok képpel és szöveggel, mert felejthetetlen élményekben volt részünk; úgy éreztük magunkat 3 napig, mint a mesében.  (És iszonyatosan elfáradtunk, de az nem számít. )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.