Nem mentesít, hogy halálosan fáradt vagyok manapság...

Hajnalban felkeltem, hogy megcsináljam az újság címlapját. Lefagyott a gép, úgyhogy éppen elkészültem vele, mire mennem kellett be Paksra (8 órára, a tüdõgondozóba. Gondoltam, egyúttal beviszem a nyomdába az újságot, hogy ne kelljen miatta külön autózni (mertbaromiramegfizetnekugye ) Anyósék vigyáztak addig a gyerekekre, de tízre haza is kellett érnem, hogy az oviba tudjam õket vinni. Úgyhogy rohantam...

És az autóban vettem észre, hogy nincs nálam az újság. Nem volt már idõm visszafordulni. (Bár, ha tudtam volna, hogy fél 9-kor kerülök sorra a tüdõgondozóban, még párszor megjárhattam volna az utat...) Közben eszembe jutott, hogy valószínûleg telefon sincs nálam.

Ovi után, délben anyuékhoz mentünk, mert az járt az eszemben, hogy tegnap náluk felejtettem a telefonomat... Anyukám még fel is hívott, de nem csengett ki. Ott sem. Véletlenül aztán megtaláltam: bent volt a táskámban, a szokott helyen, csak éppen lenémítva. (Mert tegnap este szülõi értekezleten voltam, és lenémítottam. Úgy is maradt.) Csupáncsak 3 nem fogadott hívás volt rajta...

Ez után gyerekestõl újsággal Paksra újra be, levonatot nyomdában lead.

Délután fél ötkor telefonál a nyomdász... Hiányzik a címlap... (Igen, mert az elsõ változat ronda lett, kinyomtattam újra - és, mint aki jól végezte dolgát, eldobtam mindkét példányt. )

Attól, hogy holnap ismét, immár harmadszor, be kelljen autóznom, egy falunkbéli emberke és F. mentett meg...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.