Felkerestem hát a tüdõgyógyászt, priváte; mivel a magánrendelésén akupunktúrás és lézeres és nemtommégmilyen kezeléseket folytat, ezért mondhattam én bármit, engem is megböködött, a többiekkel együtt. Volt tû a hátamban, a nyakamban, a mellkasomban, a hasamban, lábamban, kezemben, fülemben és amögött, és még a jóisten se tudja, hol. Élmény volt, fõleg, mert míg sündisznóként ücsörögtem háromnegyed órán át a sorstársak között, nem kínzott az allergiám, és nem is fulladtam. Érdeklõdtem, nem maradhatnának-e a tûk, de nem maradhattak. Kaptam gyógyszert is, Foster nevezetût. (Nem, nem Jodie... ) Ez szteroid, úgyhogy, amíg használom, elfelejthetjük a gyerektervezést. (Remélem, nem kell sokáig használnom. ) Persze, az akut rohamokra ez se jó, de remélem, ha szedem - illetve: fújom (szívom), mivel ez egy inhalációs pipa -, akkor nem is lesz rohamom. Kedden azért be kell mennem a tüdõgondozóba, referálni, hogy mennyire vált be a gyógyszer, és adminisztrációs célokból, de fene se bánja.

Az orvos egyébként megismételte a házidokimat: a Diaphyllin semmit sem ér... Azért, ha nagyon pocsékul leszek, kapkodok be abból is.

Szép az élet - ahogy Tommy mondaná...

Várom az elsõ fagyot...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.