Megvolt... Szép volt, jó volt.

Nem ért minket baleset és nem tévedtünk el sehol. Még egy útközbeni pihenõre is jutott idõ. Én a két gyerekkel és anyummal mentem, öcsém vitte aput, a két nagynénémet és keresztanyut. Vera néném ült középen, hátulról a fejét látva harmadszülöttem döbbenten kérdezte:

- A kutyát is viszik? - Anyuval végigröhögtük és beszélgettük az utat.

Pécs még mindig gyönyörû, Levi sulija is tetszett: hatalmas modern épületmonstrumok a Boszorkány utcában. Az ünnepséget egy 400 fõs elõadóteremben tartották; a hozzátartozók ültek a széksorokban, a jelöltek pedig sorban álltak a lépcsõkön, fehér kesztyûben, talárban, stólában (vagymiaz) és bojtos sapkában, egyenként szólították õket. Mindennek tökéletes koreográfiája volt. Nagyon megdöbbentem azon, hogy a 280 mérnök informatikus hallgatóból 21-en vehették csak át a diplomájukat... Köztük az én ügyesokos kisöcsém is. Sokszorosan büszke vagyok rá ezért. :D (Apum nyúzza, hogy tanuljon tovább (végig jól vette az akadályokat), én is örülnék, ha mesterképzésre is menne, de egyelõre hallani sem akar róla, dolgozni szeretne. :))

Ármin nem tette lehetõvé, hogy végignézzem a ceremóniát... A Himnusz közben a szék alatt játszott, majd fennhangon közölte, hogy - Akkoj én most leülök -, néhány pillanattal késõbb pedig Negrót kért anyumtól; kaphatott, gondoltam, addig is csendben van... Végülis csendben volt, csak a cukorpapírral zörgött éktelenmód. A vége az lett, hogy felkaptam és kivittem (Rozi mama is jön, Rozi mama is jön? - hajtogatta a menekülés közben , úgyhogy ez sem volt egyszerû), ennek következtében lemaradtam az ünnepi beszédekrõl és a sapkafeldobásról, ez utóbbit végtelenül sajnálom...

Az ünnepség után egy nagyon klassz étteremben ebédeltünk, aztán a rengeteg kaját legyalogoltuk az erdõben, a gyerekek pedig felfedezték a kis játszóteret.

Nagy szívfájdalmam, hogy F. nem lehetett velünk, hisz este 6-ig dolgozott... Hoztunk - rendeltünk - neki is kaját azért, hogy legalább arról ne maradjon le teljesen. :)

Most pedig a képek. Sok lesz!

Megéhezett az úton.

Az a fránya telefon...

Sorban, várakozás közben.

... nem is Levi lenne, ha nem hagyta volna el kishíján a sapkáját... (Jah, ennyire nem pici ám... Az elnökök egy dobogón álltak. :))

A Mérnök Úr.

Testvérek. :) Nagynéném és öccse (apukám); az én öcsém; Keresztanyu; anyukám és a nõvére :); elöl pedig egyértelmû.

A Hotel Orchideában, Tengelicen.

Egymás kedvencei. :)

Lujzi és a borospohár. :D

Evés utáni erdei séta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.