Tönkrement a telefonom. Nem csoda, többszázszor leejtettem már... (Magyarázat: a terhességeim óta (fõleg a fiúk rontottak az állapotomon) a jobb kezem érzéketlen és egyúttal ügyetlen. Sajnos nagyon sok minden kiesik belõle, így nincs már egy épkézláb ét - illetve pohárkészletünk; a jó kis Nokia 5220-asom is ennek látta kárát.) F. már régóta rágta a fülemet, hogy vegyünk egy újat, eddig ellenálltam, de az utóbbi napokban nem lehetett már felhívni sem engem, és én is elvétve tudtam csak telefonálni.

Úgyhogy tegnap kaptam egy ilyent:

nemröhögni... A valóságban sokkal szeeebb... Bár nem kevésbé szõkenõs. F. szinte térdenállva könyörgött, hogy csak ezt ne, megvett volna egy hatszor ennyibe kerülõ készüléket is, csak ezt neeee... De ellenálltam. Cserébe estig cikizett. Én pedig a vakok és gyengénlátók részére kifejlesztett grafikát (konkrétan: az óra színét a kijelzõn) fehérrõl átállítottam rózsaszínre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.