Délután hatalmas jégesõ (pici, borsó nagyságú jéggel, de annál nagyobb mennyiségben) zúdult ránk; 20 perccel a lenti képek elkészülte elõtt még kint játszottunk a gyerekekkel...

Elõjele volt azért: iszonyatos migrénem kezdõdött, ami nem vonult el a viharral sajnos.

Ez még csak a kezdet volt...

A teraszajtó elõtt ez a látvány fogadott; pedig ide csak kivételes esetekben esik be a hó és az esõ.

Lükeanyjuk, moshat újra... (Mentségemre szolgáljon, hogy oda is ritkán ver be az esõ, ahol most eláztatta a száradó ruhákat...) Annyi idõm se volt, hogy belülrõl bekapkodjam õket.

 Az asztalon maradt csipeszt ellepte a víz.

Apjuk a gyerekekkel felment a padlástérbe; az utcára nézõ teraszról fotózta ezt.

Ez pedig hátulról a kertünk egy része. Már, amennyi látszik belõle...

A szuterén elõttio akna kb. fél méter mély...  Nem sok kellett, hogy befolyjon a víz az ajtó alatt. (Szomszédbaráthoz befolyt. F. most jött haza, segített menteni a menthetõt. Nem sok sikerrel...

Kölkek a fenti teraszon. :) Imádnak fent szaladgálni, mondják mindig a félkész tetõtérben, hogy melyik lesz az õ szobájuk...

Ugyancsak a házunk elõtt hömpölgyõ áradat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.