Emberem új cégénél az a divat, hogy gyereknapot rendeznek a dolgozók gyerekeinek. Ajándéktáskával (benne ceruzákkal, kirakóssal, bizgentyûkkel, pólóval (narancssárgaaa %mrgreen%)), ugrálóvárral, autókkal, ügyességi játékokkal, tûzoltós habpartival, mindenfélével. Elmentünk mi is.

Kaptunk fejenként egy adag nagyon finom ebédet is, én azzal indítottam, hogy szerencsétlen Árminomra a tálcáról ráborítottam, a forró levest... Úgy visított, hogy küldtek volna minket a mentõkhöz, de láttuk, hogy nem hólyagos, nem is túlzottan vörös a karja, valószínûleg "csak" megijedt szegény. Én is. Miután megnyugodott (rátettünk a karjára egy jéghideg üdítõs flakont), az én könnyeim potyogtak ki, hogy hogyan lehetek ilyen idióta...

Na, de mindezek után nagyon jól érezték magukat, fõleg, mert összefutottunk Ritabarátnõm férjével és Zsófi lányával; Hannával elválaszthatatlanok voltak és nagyon jól eljátszottak, délután ötkor alig lehetett hazapaterolni õket. Ármin pedig talált egy majdnem ugyanolyan traktort, mint amilyen itthon van neki , azon ült volna egész délután. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.