Beteg vagyok amúgy - most nem az alap-agybajomra gondolok - már másfél hete. Összeszedtem valami bacit, de ma vitt csak rá a lélek, hogy orvoshoz vonszoljam magam (elõbb kellett volna sokkkal, de nem hallgattam anyukámra... ). Ám miután 1 hét elteltével tegnap újra lázas lettem, és a nyavaja ráment az arcüregemre- és ízületeimre, emellett az ájulásig köhögöm magam - úgy gondoltam, ez már elég indok arra, hogy felkeressem a gyógyítómat. Kérdezte, honnan szedtem ezt a fertõzést össze, mondtam neki, nem volt nehéz, az ovi valóságos táptalaja a hányósfosósnak, a köhögõsnek, a kötõhártyagyulladásnak és társainak... Az óvónõknek kapásból veszélyességi pótlékot adnék.

Sumamedet kaptam egyébként, hat gyönyörû kék kapszula, naponta egyet kell elnyelnem belõlük.

Most pedig elvonulok netbook-on Avatart nézni. (Biztos nagy élmény lesz, fõleg, ha multiplex-mozira tervezték a filmet... ) Gyerekek és apjuk mentesítették magukat tõlem; anyósoméknál élvezik az életet. (És majd jön haza Árminom, a nyakamba ugrik mint szokott, körbenyalogat és a fülembe csiripeli, ahogy tegnap is, hogy:

- Anyuci, úúúgy hiányoztam...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.