2010.05.02. 07:56
Anyukámnak
Nekem van a világon a legjobb anyukám. :) Mondom ezt, közelebb a 40-hez, mint a 30-hoz... mert szerencsés vagyok, és megtehetem, hogy jelen idõben beszélek róla.
Mi soha nem veszekedtünk. Legalábbis nem emlékszem rá. Náluk laktunk 33 éves koromig, emlékszem, ahogy Hanna reggelente ment és kereste a mamát, emlékszem, mikor már nem bíram vele, mert épp nemalvós korszakát élte, anyukám éjfélkor megfogta és elaltatta... Emlékszem a vasárnapokra, amikor együtt sütöttünk fõztünk, és volt délután 3 óra, mire végeztünk a konyha rendberakásával... Érzem a frissen mosott ruhák anyu-illatát... Velem van a szavak nélküli szeretete; akkor is velem volt, mikor (magam is megdöbbentem) irigységet éreztem iránta, amiért neki van gyermeke, az enyém pedig nem lehet itt...
Mindig és mindenben számíthattam rá, most is így van. Ha kell hajat fest, ha kell, gyerekekre vigyáz, vagy megjelenik egy rakás túrós lepénnyel... Gondolatolvasó is az én anyukám - hányszor reménykedtem, de jó lenne, ha jönne, ha elõbb jönne... és már kopogtatott is az ajtón. Emellett mindig, mindenben igaza van. Gyakran nem látom be azonnal, de az élet valahogy úgy hozza: anyu "nyer". :)
Ha csak fele annyira jó anyja leszek a gyerekeimnek, mint amilyen õ nekünk, már elégedett lehetek. És a gyerekek is. :)
Anyukám, anno... (Mert ez ellen a fotó ellen talán nincs kifogása... :))
Drága édesanyám, boldog anyák napját, maradj velünk még nagyon-nagyon sokáig!
16 komment
Címkék: anyu Rozimama
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.