Mégis megemlékezek én is a tegnapi napról. Nem költészet napi-értelemben, hisz e jeles vasárnapon volt az országgyûlési képviselõ-választások elsõ fordulója ugyebár.
Volt itt némi kis szóváltás (inkább jó beszélgetés) arról, menjünk, miért menjünk, illetve miért nem megyünk szavazni. A pártpreferenciám nem titok, balra hajlok még mindig, de mostanra valahogy elment a kedvem az egésztõl. A politika itthon is tabu (mert azzá tettük ), én úgy érzem, rajtunk kívül álló dolgok mozgatják az ország kerekét, úgyhogy, mindenféle párt nevének hallatán feláll a hátamon a nem létezõ szõr. (Apjuk azért tett egy utolsó próbálkozást, mielõtt a szavazóhelyiség felé indult, hogy naaaa, biztos, hogy nem akarok én is ikszelgetni? - én azonban itthonmaradtam, gondolva magamban arra is, hogy addig jó neki, míg nem megyek el szavazni, ugyanis szögenyenesen ellentétesek a preferenciáink, és abba az 1/3-ba tartozom, aki Vona Gábor szerint nem lesz jobbikos. ... )

Naszóval.

Az "itthon nem politizálunk" elvét feladva a szavazókörökben kialakult botrányos helyzet miatt egészen éjfélig volt szerencsénk választási mûsort nézni kettesben, és beszélgetni is, ami jó volt, az viszont kevésbé volt jó, hogy szegény lestrapált F, aki második hete folyamatosan nyomja a 12 órás mûszakot a hatvan fokos reaktorban, reggel elaludt...

Lehet, mégis házon kívül kellett volna tartanunk a politikát...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.