Hanna még itthon van, köhög, és második hete nem engedem oviba.
A vasárnap estét azzal töltöttük, hogy megtanítottam a számokra. Eddig is ismerte némelyiket, de mostmár tudja mind, úgyértem, 10-ig felismeri a képüket. Szeretném mostmár az órát is megtanítani neki, ehhez kellettek a számok. Nagyon lelkesen és gyorsan tanult, egy kis foglalkoztatókönyv segítségével, meg az általam rajzoltakból. Az óra már nem ment ilyen könnyen, azt most szüneteltetjük. Ahhoz is van egy kis foglalkoztatókönyv, a Piroska és a farkas történetét meséli el. (Elég röhejes módon, valahogy így: fél 11-kor a farkas bekapta a nagymamát... fél 12-kor Piroskát... negyed egykor távozott a házból... az állatok fél kettõkor akasztották fel a farkast a fára... szóval, ilyesmi. Kissé morbid. Ármin is azt olvastatja velem vasárnap óta, és nem tud napirendre térni afölött, hogy "A fajkas megette a mamát." )
Anyukám azt mondta, Hanna iszonyúan türelmes. Ez igaz is, ha neki tetszõ dolgokat csinál: órákon át (de szó szerint) képes írogatni, rajzolni, építeni, babázni, anyukámnál kisházikót varrogatni. De, ha már a teljesítménykényszer közbejön, nem ilyen egyszerû a helyzet. :) Az óra tanulását én kértem, hogy hagyjuk félbe, nevetgélt már, a körmét rágta, izgett-mozgott; mondtam neki, elfáradt, majd máskor folytatjuk, sokat tanultunk... De jött hozzám a konyhába a kis órácskával, mert 9-re szerette volna állítani a mutatókat; nem ment neki, de addig nem nyugodott, míg azt nem mondtam rá, hogy jó, mostmár kilenc órát mutat. Addigra viszonyt vért izzadt és tiszta piros volt az arca... Általában egyébként, ha nem megy valami neki, hisztizik: csapkod és toporzékol.
Nem is tudom, kitõl örökölhette...
Ármin ugyanezen nap estéjén hat órakor elaludt az apja ölében, és felébreszthetetlen állapotban szundikált a fotelben fél nyolcig.

Ma délelõtt pedig tavasz volt nálunk, bentrõl csodálták a kölkek a felhõket, aztán 10 után kiengedtem õket. (A szaladgálást az a tett követte, hogy leszedték a homokozó tetejét és dobálták ki a jégdarabokat és a jégbefagyott játékokat. Csak nyakig lettek sárosak. ) Amúgymeg: nyílik a barkánk.

Képriportunk alább:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.