Így estefelétájt már azt mondom: valaki lõjön le...

Kölkek szokásuk szerint õrültek, csak én viselem nehezen. Rohangálnak a lakásban fel-alá, ugrókötéllel húzzák egymást, az összes elképzelhetõ és elképzelhetetlen kis kacatot kirámolják, Ármin percenként hozza a kisaurtóját, hogy tegyek bele elemet aztán azzal "borotválkozik". Szétszedett két audiókazettát, amelyekrõl Hanna azonnal ki is találta, hogy "Depedig azok az én kedvenceim voltaaaak!". Tiltakoznak, visszabeszélnek, magyarul: tojnak a fejemre. Vitatkoznak is, így:

H: - Ármin, te pici vagy.

Á: - Nem vagyok pisziii!

H: - De igen!

Á: - Neeem vagyok!

... ez a végtelenségig menne, de közbeszólok:

- Nem pici Ármin, miért lenne az?

H: - Jó, anya, akkor közepes...

Közben ma még megjött az újság korrektúrája is, amivel azért szeretek igyekezni. De ma pont akkor jött, mikor feje tetején állt a lakás, és fõzni is el kellett kezdenem sürgõsen, ha apjukot friss kajával akartam várni... Így: korrektúra kinyomtatva a konyhaszekrényen, Ármin ugyancsak a konyhaszekrényen, hisz az a kedvenc helye, amikor én fõzök. Almaszószt csináltam - ami híg lett, aztán mégsem -, meg rántott csirkemellett; eközben olvastam, eközben Ármin lepakolta a dara-purcukor-és vegeta-tartó küblit (a zsemlemorzsatartót is, de az hálistennek üres volt); és nyalta a porcukrot, majd elkezdte vegyíteni egymással az edények tartalmát. Mire feltûnt, már elég késõ volt, úgyhogy játszhattam Hamupipõkét, de elõtte tollat papírt hátradobva indián csatakiáltásokkal ugrottam a legifjabb B-t lekapni törzshelyérõl. Persze, tiltakozott erõst, de hidegen hagyott.

Az olaj közben eláztatta a tûzhelyet, oda se neki, kaja végülis készen lett, mire ember hazaért. Átverekedte magát a kuplerájon és még enni is tudott.

Korrektúrát is kipipáltam, vissza is küldtem, a rumlit össze is takarítottam. (Rohangálás közben a kölkek beleakadtak a porszívózsinórba és kirántották a konnektorból, apjuk leszidta õket, Ármin kifogása:

- De kiköpteee! (A konnektor a dugót. Hát persze. )

Mindezek tetejébe most mi történik? Pisztáciát (ejtsd: pászpásztiát - by Ármin) esznek... (Õk fognak porszívózni )

Gondoltam, mindezt leírom egy kávé mellett; letéptem a háromazegyben tasakjának oldalát, de ezt a mûveletet negyed másodperc múlva elfelejtettem, és naná, hogy úgy fogtam meg a tasakot, hogy az összes por a padlón kötött ki a forró víz helyett...

És még nincs vége a napnak.

Szóval, lelõ valaki?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.