Nagyon boldog szentesténk volt idén is; boldog, mert itt voltak velünk a szüleink és a gyerekeink.

Délután kölkek anyuéknál voltak, ezalatt apjuk feldíszítette a fát, én rámoltam és ajándékokat csomagoltam, meghát az sem hátrány, hogy kettesben voltunk egy egész délután. Míg elment értük este anyuékhoz, én elvégeztem a végsõ simításokat és lesben álltam a fényképezõgéppel. Azt az örömöt... Hanna az elõszobában le sem akarta venni a csizmáját, mert látta bent a fényeket és rohant volna máris... Kajácsonyfa, kajácsonyfa kiáltásokkal szaladt be Ármin, aztán lelkesen bontogatták az ajándékokat. Hanna nagyon örült az általam eszkábált kisháznak, már bele is pakolt, abban játszik, igaz, a kiskutyát Ármin bevezette a "nappaliba", és leszakította vele a függönyt, de annyi baj legyen... Megkapták anyóséktól a vágyott pónikat, imádják nagyon; a kéket Szivárványfelhõnek, a rózsaszínt Lufiesõnek keresztelte Hanna . Anyuéktól rollereket kaptak, öcsém össze is szerelte õket (miután átadta a plüsstigrist és kutyát, amit hozott nekik...), este 11-ig rollereztek aztán...

Mi sem maradtunk ajándék nélkül... Még elektromos vérnyomásmérõ (kell is az néha ) és elektromos seprû is volt köztük, örültünk mindennek, a seprûnek én különösen, mert így nem kell naponta háromszor elõcincálnom a porszívót...

Én kishíján sírva fakadtam, és alig jutottam szóhoz, mikor megkaptam a digitális diktafont a "gyerekektõl"... (Elõzmény: megbeszéltük F-fel, hogy nem veszünk idén egymásnak semmit, mert ott a polc is, amit karácsonyra vettünk tulajdonképpen, és enyhén szólva is kiköltekeztük magunkat ... Apjuk azzal mentegetõzött, hogy a diktafon már megvolt a megállapodásunk elõtt - havonta tette félre rá a pénzt... ) ... Van énnekem régi, 14 éves ormótlan, nagykazettás magnóm, semmi baja még, bár szétesik és többször leejtettem; nade kicsit volt csak ciki, mikor pl. Ranschburg Jenõ orra alá kellett dugnom az ütött-kopott matuzsálemet... Úgyhogy, nagyon nagy a boldogságom, de legalább ennyire rosszul is érzem magam, amiért életem párja nem talált semmit a fa alatt... (Igaz, nem is keresett, de ez cseppet sem javít a helyzetemen.)

Na, de beszéljenek helyettem a képek:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.