Még csak holnap lesz András napja... De tennem kellett valamit.

Lementem a szuterénba, ahol egy kis szobában tárolunk néhány régi dolgot. Megkerestem az Andriska feliratú dobozt, amiben Andris néhány "holmiját" õrzöm. Plüssállatok, gyertyák, ilyesmi. A doboz alján megtaláltam a fényképet, amit a halála után, mikor még anyuéknál laktunk, egy polcon tartottunk, kis játékokkal, virágokkal, mécsesekkel körberakva. Aztán, mikor Hanna már kérdezõsködni tudott volna, elraktam a képet... Mit is mondhattam volna egy alig egy éves gyereknek? Hogy a képen a bátyád van kislányom, de nem játszhatsz vele soha? Hm...

Ma felhoztam a képet. Valahogy úgy éreztem, muszáj. Kitettem a polcra. Itt van õ is velünk mostmár.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.