2009.10.20. 22:58
Depi
Nem is depi, csak tartós rosszkedvszerûség...
Most pedig nyavajogni fogok.
Napok óta olyan plötty vagyok. Vagymilyen. Betudtam a PMS-nek, de látom, itt a blogolon más is van így, nem lehet mindenkinek PMS-e... Lehet, hogy az õsz, a nyálkás idõ...
Nem érzem, amit szoktam, hogy nagyon jó a kedvem, hogy örömmel néznék mondjuk a következõ nap elé - én még a reggeli kávénak is úúúgy szoktam elõre örülni, meg annak, hogy este egy jót olvashassak a takaró alatt, vagy csak annak, hogy a kölkekkel együtt elmegyünk a boltba... Most nem. Legszívesebben begubóznék valahová és ki se másznék napokig. De persze ezt nem lehet... Kell egy kis erõ, hogy a hajamnál fogva rángassam ki magam a gödörbõl, és azonnal ugorjak, ha a gyerekek miatt ugornom kell, meg, hogy fõzzek, mossak, takarítsak... És dolgozzam. Három munkát kéne egyszerre csinálnom itt a gépen, és én mivel carakodtam ma is? Hogy új blogot gyártsak... Mert eszembe jutott este, hogy jajdekéne, és addig nem nyugodtam, míg el nem készült, legalább nagyjából. Most ez kipipálva - és mégsem lett jobb a kedvem.
Megírtam két pocsék cikket, nyögvenyelõsek és sablonosak, de nem érdekel. Nincs sikerélményem manapság ebben, sõõõt.
Nyomatnom kellene az információkat a honlapra, és betördelni az újságot, de még a cikkek egy részét sem írtam meg hozzá. Holnap is, meg holnapután is anyagokat veszek még fel.
Ott az pályázat is, hozzá se kezdtem és tíz nap van már csak a határidõig.
Van két szuper beszélgetõs fórum, ahova napok óta nem tudok bekapcsolódni, és hiányoznak a lányok.
Áhh.
Ma gyerekek sem voltak itthon, anyósék elvitték õket, örülnöm kellett volna, mert tudtam, kicsit haladni - közel sem annyit, mint amennyit terveztem/kellett volna - a munkáimmal, de nem örültem, sõt, teljes letargiába estem, nagyon rossz volt most nélkülük. Hanna anyóséknál alszik, csak Ármin volt este itthon, kis lüke, bohóckodtunk, kicsit felvidított, meg annak is örültem, mikor emberem délután hazajött és filmet nézett itt mögöttem, hagyott dolgozni, de mégsem voltam egyedül. Ennyi öröm ért ma.
Nem vagyok kibékülve magammal sem, fogyni szeretnék (apjuk megvétózta a stepgépet, amit kinéztem magamnak , azt mondta, ha szeretném, rendeljek, de szerinte semmi értelme, úgyhogy nem rendeltem), tudom, hogy a pánikbetegségemre szedett bogyótól hízok ennyire (farkasétvágyat csinál - nekem legalábbis), de nem hagyhatom abba.
Két napja is volt egy kisebb rohamom, mi lenne, ha nem szedném?
Szóval, ki kell találnom valamit, mielõtt az összes göncöm szétreped rajtam. (Két nadrágomnak már annyi...
)
Ráadásul állandóan fázom. Akkor is, mikor más nem.
Na, szóval csupa pocsékság.
De majd holnap... Holnap jobb lesz...
(Ja? Hogy tegnap is ezt mondtam? )
13 komment
Címkék: nyavajgós
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.