Tegnap este szokásos porszívó-körutamat jártam a lakásban, már maajdnem végeztem, mikor durranás, füst, és büdös... Az én kedves, 2,5 éves, vizes porszívómnak, ami olyan volt, mint a barátnõm, hisz minden nap átlag kétszer végigsétáltam vele a házon, annyi lett. Kampec.

Ármin tanúja volt az esetnek, lélekszakadva rohant apjához:

- Apa, apa, pojszívó...ööö... fojjó teja!! - merthogy füstöt még nem látott, csak gõzt, felszállni az apja forró teájából. Nagyon nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek...

F., mint házi ezermester, még az este nekilátott, hogy kiderítse a baj okát. Elképzelhetõ, hogy gyógyíthatatlan szegény pára. Na, akkor leszek csak igazán beteg... Hogy a frászban fogok én felsöpörni minden nap anélkül, hogy meg ne fulladjak?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.