Walburga blogjában olvastam az õ személyes, nagyon misztikus és nagyon megdöbbentõ reinkarnáció-történetét.

Nekem is van egy, kevésbé misztikus és megdöbbentõ, de mindenképpen le akartam már írni. Az pedig, hogy más is tapasztalt hasonlót, csak megerõsítette az elhatározásomat.

Az történt, hogy Ármin még egész pici, pár hetes volt. Feküdt az ágyon, vigyorgott és kapálózott. Néztük apjával, végig se gondoltam, mikor megkérdeztem tõle, hogy: ugye olyan, mint Andriska? F. csak bólogatott. Aztán hirtelen megkérdezte, Ármint nézve: - Ugye te vagy Andriska? - A gyerek abbahagyta a kapálózást, a vigyorgást, valami fura földöntúli (nem tudom másképp jellemezni) kifejezés ült az arcára, mintha árnyék suhant volna át rajta, és a tekintete is olyan fura lett... Csak egy pár másodpercig tartott, utána vigyorgott, kapálózott tovább, mi meg csak bámultunk egymásra. -Te is láttad? - kérdeztem apját. - Láttam - mondta.

Azóta sokszor "véletlenül" Andrisnak szólítjuk. Nem tudom, honnan jön ez. De nemcsak mi, hanem a nagyszülei is...

Még ide írom Hanna történetét is. Hanna szerintem maga a csoda.

Eleve úgy indult a fogantatása, hogy gyógyszert, hormonokat kellett szednem, kaptam egy tüszõrepesztõ injekciót is, a receptjét én vittem a patikába kiváltani. A kórházba visszamenet kiesett egy ampulla a dobozból és összetörött... Szerencsére csak a gyógyszer oldására szolgáló fiziológiás folyadék volt benne, tudták pótolni, de az asszisztensek azzal poénkodtak, hogy ezek után biztos baba lesz... Aztán, ettõl a naptól kezdve az összes olyan autót észrevettem, amelyiknek HCG volt a rendszáma... Ezt is jelnek tekintettem.

Aztán elõre kiszámoltam, melyik napon kell megszületnie: december 13. jött ki... Luca napja. És akkor is született. és vörös haja volt, mit vörös, narancssárga, mint amilyen senkinek a családban, se elõtte, se utána. Csodájára is jártak, már a kórházban...

Nna, ennyit engedett írni a gyagyás fiam most... (Ja, még annyit: mindenki kérdezte, azért Luca is Hanna, mert Luca-napján született? Mondtuk, hogy nem, már Andrist is így hívtuk volna, ha lány lett volna. Meghát ezzel a logikával Árminnak második névként a Bélát kellett volna adnunk... )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.