Ezt az imát Walburgánál találtam.

Közelebb, közelebb, Uram, hozzád!

Boldogan ölelem keresztedet át.
Édes lesz az nekem, hisz te fogod kezem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Ha vándorutamon a nap leszáll,

Nyugtot fáradt fejem csak nálad talál.
Álmomban rebegem, ó emeld a szívem:
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Lépcsõvel álmodom, hozzád vezet,

Kegyelmed fölsegít azon engemet.
Angyali szózat hív, repes feléd a szív,
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Tövises szûk úton a mennybe fel,

Vándorló gyermeked bizton jut majd el.
Angyalok szárnyain segíts, segíts nekem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Repesõ szárnyakon, felhõkön át,

A csillagok fölé, fel, uram, hozzád.
Melletted a helyem, ó emeld a szívem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Tudom, ha arcodat megláthatom,

Végetér majd akkor sok-sok bánatom.
Sóhajom végszava e hû ima legyen!
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Elõször csak a szövege fogott meg, aztán Walburga segítségével világossá vált számomra a dallama is, és rájöttem, hogy más szöveggel, de hallottam ezt már temetéseken. Hát, bõgni tudnék. Gyönyörûséges. (Bár ne kellett volna/kellene soha többet hallanom...)

Én ugyan nem vagyok templomba járó; több okból: egyrészt nem kaptam vallásos nevelést; az egyház, illetve a papok iránti ellenszenvem pedig, mit is mondjak... leküzdhetetlen. Talán, ha lesz olyan pap, aki elér a lelkemig, talán akkor másképp tekintek erre az "intézményre". (Mert egyelõre másképp nem tudok: az egyház számomra csak egy intézmény. ) Amíg olyanok ájtatoskodnak a templom padsoraiban, és hivatkoznak Istenre, akik gyomorforgató módon isszák a bort és prédikálják a vizet, addig kedvem sem lesz oda járni vasárnaponként, nemhogy hitem...

Pontosabban: hitem, az van. Mert VALAKI biztosan létezik. Nevezhetjük Istennek is... Túl sok minden, jó és rossz történt velünk ahhoz, hogy ezt a magasabb szellemiséget egyazegyben megtagadjam. (Voltak olyan idõszakok is az életemben, de, miután túljutottam valamelyest a kríziseken, erõsebb lett a kötelék.)

A gyerekeket úgy neveljük, hogy szabadon dönthessenek majd, miképpen akarják, vagy nem akarják a vallásukat gyakorolni. (Bár ezesetben csak Hannáról lehet egyelõre szó, mert Ármint még nem kereszteltettük meg... ) Hanna az oviban hittanra jár, tetszik neki, Ildikó, a pap felesége, egy nagyon kedves asszony tartja, magával ragadja az elõadásmódja a gyerekeket.

Kapnak majd gyerekbibliát is.

Aztán meglátjuk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.