Voltunk ugye vasárnap Bösztörpusztán. Esõvel indult a nap, de nekivágtunk (apuci nemkis hisztije ellenére , miszerint "jaaajmileszhaottisesnifog", "jaaajmegfáznakagyerekek"; közöltem vele, hogy nincsenek cukorból, megyünk és kész). Meglepõdtem, mert cirka 2 km-t kellett gyalogolnunk a parkolótól a rendezvény (a magyarok szövetségének nagygyûlése) helyszínéig, szó szerint árkon-bokron át, úgyhogy egyre nõtt bennem a kíváncsiság, hogy ezek után mi jöhet még... Namost kellemesen csalódnom kellett. A hatalmas, egy nap alatt bejárhatatlan területen párhuzamosan zajlottak bemutatók, sátrakban elõadások, sámántánc és népzenei programok... Színvonalas kirakodvásár is volt, eredeti, magyar ételeket kóstolhattunk... Bár mondjuk azt, hogy a "magyar sör" az mitõl volt magyar, nem sikerült megtudnom... Á, elmesélni is képtelenség, beszélnek majd helyettem a képek itt alant (ha sikerül õket feltöltenem).

Ami nagyon tetszett, az az összefogás volt... Az udvariasság, a mindenkinekmindenkihezvanegykedvesszava mentalitás, a tisztaság... A döbbenet ott volt az arcomon: ilyenek is tudnak lenni a magyarok? Így is lehet viselkedni? Sajnos én eddigi életemben többször szégyelltem magam amiatt, hogy magyar vagyok, mint ahányszor büszke voltam erre... Tudnám mesélni a példákat, hogy miért.

Egy szó, mint száz: nagyon jó volt Bösztörpusztán, ugyanezt a gyerekek is elmondhatják, úgy gondolom. Hanna például egy szó nélkül végiggyalogolta a napot, megtett vagy 6 km-t... Ettünk eredeti székely kürtõskalácsot, isssteni finom volt... Imádták a kakasos nyalókát...

Eldöntöttük: jövõre, magyarokkal, ugyanott - ha lesz rá alkalom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.