Az elõbb elszállt, újraírom csakazéris...

Apu autójával mentünk, anyu is eljött velünk. A gépek, a rét, az illatok, a falu tornya mind régi - nagyon régi - szép emlékeket juttattak eszembe, amikor apu magával vitt dolgozni. Kezdetben motorral, aztán a szolgálati autójával mentünk - volt Wartburg és Dacia is, mecsoda luxus ... Míg õ igazgatta az embereit, én ugráltam a szalmabálákban. Tetszett nagyon, hogy a munkások, akármerre járt, már messzirõl integettek neki. Most is integetnek, pedig már pár éve nyugdíjas. Kérdeztem is tõle, hogy nem hiányzik, papa? Dehogynem... - mondta. Naná. Ez volt az élete...

Na, akkor képek:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.