Most van (?) egy kis idõm, megpróbálom összeszedni, melyik kölyök meddig jutott a fejlõdésben...Ahogy épp eszembe jut.

Hanna

-barokk körmondatokban beszél, választékosan, nagyon gazdag a szókincse, de az r-et nem tudja kimondani és az l helyett is sokszor j-t mond.

-sok népdalt, mondókát, verset tud, hallása nincs, de kántálja a dalokat lelkesen

-egyszeri hallás után is visszamondja a meséket, többszöri hallás után szó szerint (A Kakas és pipe címû opuszt kétszer látta a minimaxon, minekutána elmondta szinte szó szerint, hibátlanul újra, napokkal késõbb)

-sokat "olvas", még a klón is, ezeknek a meséknek se eleje, se vége, néha egy kis valóságtartalom bejátszik.

-színesen gesztikulál (ha van ilyen ) Ilyenkor anyósomra hasonlít.

-elszámol 20-ig

-a betûk nem érdeklik - mi meg nem erõltetjük -, de a H-t és az A-t már megkülönbözteti

-szépen rajzol, színez és fest (balkezes) (a színeket egyébként elg késõn tanulta meg)

-szerepjátékokat játszik; fõz, babázik, kisházat rendez be, ahol a babákat megszemélyesíti, stb.

-egyedül játszik, ritkán hív engem is, hogy menjek vele. Ugyanakkor nem szeret egyedül lenni

-vannak szünidei kis barátnõi is, Noémi a kedvence, aki vele egyidõs, de elég ritkán találkoznak

-négy kerékkel ugyan, de biciklizik okosan, megy elõttem, körülnéz, lassít, megáll, amikor kell

-mint mondtam, hangja és hallása óne, de ritmusérzéke nagyon jó szerintem

-Ármint szívesen irányítgatja, és nagyon félti.

-de, hogy glóriát azért ne rakjunk a feje fölé: hisztis, sokszor irigy, Árminnal erõszakos, velünk szemtelen, idegenekkel barátságtalan (többnyire, bár a múltkor egy vadidegen nõnek bemutatkozott és bemutatta Ármint is), nagyon ritkán köszön (bár ez most javuló tendenciát mutat; figyelmetlen (mint az annya ).

Ööö... egyelõre ennyi, majd, ha eszembe jut még valami, szerkesztek.

Ármin:

-még nem szobatiszta, s a közeljövõben úgy tûnik, nem is lesz az

-nem beszél tisztán, majd egy következõ bejegyzésben felsorolom a szavait. De megérteti magát azért, elsõsorban velem

-nagyon gyakorlatias, szerel, motorozik, traktorozik, biciklizik - amirõl nem ér lée a lába, azt tolja. Hihetetlen erõ van benne

-nagyon könnyen megjegyez dolgokat

-szeret pakolászni, szereti a rendet (érdekes módon)

-Hannát mindig és mindenben - jóbanrosszban - utánozza

-õ is "olvas", könyvvel a kezében, többnyire halandzsázva, bár egyre több a szövegében az értelmes szó

-elszámol háromig, illetve megszámol dolgokat (pl 3 vonattal játszott, mondta is, hogy az három)

-színeket még nem ismeri, mindenre azt mondja, hogy kék , illetve néha megismeri a lilát és a pirosat is (ezeket is mondja)

-szinte mindent megeszik, fõleg húst hússal, a kenyeret nem szereti, a tejnek még a szagát sem bírja.

-hihetetlenül hisztis és akaratos, képes a széles nyilvánosság elõtt a földhöz csapdosni magát, illetve kismotorját 3 méterekre hajigálni, itthon dühében törni-zúzni.

Kis összefoglaló: 6 hónaposan ült, 7-8 hósan mászott; 10 hósan felállt, 11 hósan jött ki az elsõ foga, 14 hónaposan kezdett el járni. Az ülésen és mászáson kívül kb 1-2 hónappal késõbb csinált mindent, mint Hanna, de persze összehasonlítgatni nem érdemes. Mindenben mások, õ igazi kisfiú, Hanna viszont roppant lányos. Ami közös bennük, hogy a sokszor vérre menõ vitáik ellenére, nagyon imádják egymást. Én meg õket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.