Rég jártam már erre...

Nademajdmost!

Fiam a drága elszúrta a napomat. Kezdődött ez azzal, hogy tegnap délelőtt óta nem találtam a kulcsomat. Biztos voltam benne, hogy itthon veszett el, mert kedden azzal jöttem be és azóta nem voltam sehol. Azt is tudtam, hogy Árminon kell keresnem... Kerestem is, egy délutánon és egy napon át, még a fagyasztóban is - csaktudnámmér - megnéztem, kipakoltam a játékaikat mind egy szálig, a komódfiókból az összes ruhát, belenéztem a lábosokba, átkutattam a benti kukákat is... merthogy Ármin előszeretettel rakosgatja a cuccait a szemét közé, és vesz ki onnan mindenfélét, ma pölö pacaltól zsíros száraz kenyeret rágcsált volna... Nade halásztam már ki vízipisztolyt, százas csomag papírzsebkendőt, játéktároló kis műanyag dobozt onnan... Na, de kulcscsomót, azt nem. 

Már azon voltam, hogy gumikesztyűt húzok és hajléktalanoikat meghazudtoló ügyességgel fogok turkálni a kinti szemétgyűjtőnkben a kakis pelusok és rohadt gyümölcsök között, de akkor...

... akkor elmentem kiüríteni a porszívónkat (vizes porszívó, tartályos, azt kell ilyenkor kiönteni), és mi volt benne? Az. Ott ázott. Egyetlenem beledobta, mikor száradt a tartály. Még jó, hogy nem öntöttem ki vizestől a klotyóba, mert akkor... Jaaajjj. 

Hát, ez történt a kulccsal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.