Önként és dalolva vállalt új feladatom eléggé elveszi az idõmet, miatta többet ülök gép mellett, mint szeretnék, úgyhogy a fészbúkig jutok el, a Blogolig már nem... (Néha ezért benéztem, a baljós elõjelek okán, hogy megvan-e még egyáltalán ... Nos, örömmel konstatálom, hogy meg. )

Zakatol a nyári szünet, egyre gyorsabban sajnos, mindjárt itt az iskola, Ármin is nagycsoportos lesz... Hanna azt mondta, várja már a sulit. Most lett vége a hittantábornak, ott töltött 5 napot és csak este jött haza, imádta, a jövõ héten is menne, ha lenne... Még egy háromnapos tánctábor vár rá, aztán évnyitó... Tervezünk egy balatoni kiruccanást, Ritabarátnõmékkel voltunk a múlt héten Zamárdiban, és imádták. Most látták elõször a magyar tengert (illetve, Hanna másfél évesen, de már nem emlékszik rá). Ritáék mesélték, kérdezték múltkor Hannát, volt-e már a Balatonon, erre azt válaszolta, hogy nem, de az unokatestvére már volt a Szelidi-tavon. Ezen röhögtünk 3 napig.

Árminom továbbra is nehéz eset, de ezt itten nem fejtegetem (testvérféltékenységrõl lehet szó, de õ amúgy is lelkis volt mindig). Új szokást vett fel, amikor gondol egyet, kéri a "bubósisakját", biciklire pattan és elmegy anyukámékhoz, ott hesszel egész nap. Kutyázik, locsol, számítógépezik, segít anyunak fõzni, és élvezi, hogy ott õ lehet a középpontban... Úgy tûnik, allergiás a drágám, megyünk majd a doktornéninkhez, és tegnap eltörte a szemüvegét... Anyuéknál elesett szegénykém. Imádom az okos kis buksi fejét, kis komolyka, mûszaki emberke, és nagyon érdekes meglátásai vannak. (Jó, elfogult vagyok, na, de itt megengedem magamnak. ) Annapetigergõt "olvas", tudja kívülrõl a meséket, és úgy csinál, mintha ismerné a betûket, nagyon muris. Sutyiban szoktam figyelni, mert, ha észrevenné, hogy hallgatom, elkezdene mérgelõdni és csapkodni.

Álmosom értelme és akarata egyre nõ, hisztis kis emberke lett belõle. Nem beszél, de mindent megért (pl. apja mondja, hogy csinál piritóst, akkor õkelme megindul a konyha felé és mutogat, hogy a konyhaszekrényre kívánkozik ), édesen halandzsázik (annyira, hogy belevörösödik), és gesztikulál. Szókezdeményei vannak, "Áááánn" jelenti nála Ármint, "anyaanyaanya" felkiáltásokkal hív magához engem és mindenkit, néha tök határozottan kimondja, hogy "mama". Utánoz, berreg, pakol, imád labdázni és hintázni. Járni nem tud még, de azt szereti, ha vezetgetjük (mea culpa... ). Elõszeretettel tol maga elõtt tárgyakat (kismotort keresztben és hosszában, porszívót, széket, stb.), azokba kapaszkodva lépeget. Feláll egyedül, de amint észreveszi, mit tett, leül. A tevékenységében sokszor Árminra ismerek. Múlt héten levágtam a haját, megsiratta, majdnem én is, de így kényelmesebb neki... Legalábbis ezzel bíztatom magam. És nem utolsó sorban: kopasz fejjel tán nem nézik lánynak végre...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.