Múlt héten eljött az új védõnõnk amolyan családlátogatásra; és az éppen itthon levõ fiam olyan hisztit produkált, hogy még. Fetrengett, csapkodott, játékokat dobált és nyüszített. Igen, szokott ilyent, csak és kizárólag, ha én is ott vagyok (apjának volt is korábban egy könnyed elszólása azzal kapcsolatban, hogy ezeknek a magánszámoknak én vagyok az oka - hát, lehet ); sohasem közösségben (oviban, boltban, játszótéren, stb. olyan, mint minden más normális gyerek, rosszalkodik is, ha kell, a szó jó értelmében, de soha nem hisztizik). Itthon, ha van türelmem, otthagyom, nem figyelek rá, nem érdekel a cirkusz (amíg magában vagy Hannában kárt nem tesz, de erre azért odafigyel ), ha idegesebb vagyok, üvöltözök vele, lekeverek neki egyet, vagy többet (bizony ), vagy viszem a pohár vizet és lelocsolom. Namost természetesen a ráhagyós módszer vált be, vagyis az sem, de a hisztit fél óra múlva magától abbahagyja, ha fellépek ellene, ha nem, összepakol maga után (máramennyire), odajön hozzám és átölel. Úgyhogy kész vagyok tõle, fogalmam sincs, mi ez (vagyis dehogynem, láttam azért hasonlót más gyerekeknél is ), és, hogy mit csináljak vele. (Nem is írtam, mert felesleges: a figyelemelterelés, mint klasszikus módszer hiszti ellen már rééégen nem mûködik nálunk.) Ez a dolog egyébként hatványozottabban megjelenik nála, ha fáradt vagy nem aludta ki magát.

Védõnõ, látva az akciót, az tanácsolta, vigyem el Ármint a nevelési tanácsadóba. Na, nem "úúúgy", csak tanácsért. Hátha tudnak javasolni valamit... Hát, hátha. Õsszel elviszem õkelmét, mert biztos vagyok benne, hogy a kistestvér születése tovább ront a dolgon.

Ma mi látogattuk meg a védõnõt, elvégezte a 4 éves státuszvizsgálatot Árminnál. Ügyes volt, bár a hallásvizsgálatnál egyfolytában a fejét csóválta, hogy õ biza nem hall semmit, úgyhogy az eredmény "nem mûködött együtt" lett. Többnyire pozitív a vizsgálatok eredménye egyébként; ami kevésbé az a következõ: "Nehezen lehet vele kapcsolatot termeteni", "Nehezen fogadja el az új helyzetet" és "Nagyon visszahúzódó"; viselkedése kiegyensúlyozottsága pedig "helyzettõl függõ". (Khm, azért megvizsgálgatnám azt is, aki ezt a tesztlapot összeállította.... Namindegy.)

Egyébként a fiatalember 19 kiló és 105 centi magas.

Vár ránk tehát a pszichológus, és a szemész (a kancsalsága miatt).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.