Ez a video ismételten nem ebbe a blogba való (illetve: általában nem ilyesmiknek szeretnék itt bejegyzéseket szentelni). Most azonban mégis belinkelek egy tegnapi felvételt. Véletlenül néztem meg a neten, épp kerestem valamit... Nem mondom, hogy nem kaptam sokkot, és a hatása alatt vagyok még most is, ezért kérlek benneteket, hogy megintcsak számoljatok a következményekkel, ha ti is megnézitek...

ÖNGYILKOS A SZABADSÁG-HÍDON

Nem tudom, ki volt ez a férfi, nem tudom, miért tette, de egy biztos: nagyon komolyan meg akart halni és nem kockáztatott. Iszonyatosan el lehetett keseredve...

Sajnálom, akárki is volt és sajnálom, hogy senki nem tudta megakadályozni a borzalmas tettét...

És szégyellem magam, hogy végignéztem premierplánban a halálát, és tehetetlenül lestem, hogyan szenved abban a másfél percben, ami neki valószínûleg az örökkévalóságot jelentette, és összeszorult torokkal figyeltem, hogy mekkora önuralommal tûri a fájdalmat, majd azt, amint a biztos halál tudatában leveti magát a Turulról a mélybe... Hallani a csattanást a betonkövezeten.

Ilyenkor kire haragudjak?

(Remélem egyébként, hogy a férfinek élnek hozzátartozói, barátai, ismerõsei, akik kegyeleti okokból levetetik a világhálóról ezt a videót. Én sem a szenzációhajhászás miatt tettem fel, hanem azért, hogy kiadjam magamból a gondolataimat...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.