Hanna mostanában elkezdett feladatlapot töltögetni. Eddig a hideg is kirázta ettõl, nem is erõltettem, de most valahogy rákapott. Éppen anyóséknál vannak, de vitte magával oda is a kis könyvecskéjét... :D Tegnap este együtt csinálgattuk, amihez kedve volt, úgy láttam, ügyes nagyon. (Jól van, mindenkinek a saját gyereke a legleglegebb, dehát itt ebben a blogban megengedem ezt magamnak (Amúgy egyébként elég kritikusan szemlélem õket. De tényleg. :))) Mostmár nem tükörírással írja, hogy HANNA LUCA, hanem rendesen, az N betûket is. (Nem javítgattam ki, valahogy magától átváltott, mint ahogy írni sem tanítottuk, csak mindig másolt, aztán ez jött ki belõle; a nevét megtanulta.) Felismeri az O, N, H, A, E, P betûket (ezeket vettem észre), és néhány szóképet - vagy hogy mondják ezt -; tehát a saját nevét leírva, Árminét, az enyémet és azt a szót, hogy APA.

Ármin is veszettül rajzol Hannával; színez is, egész ügyesen.  Most a szerelés a mániája, mióta apjával a szuterénban járt korlátgyártás címén; mindig csavaroz, eszkábál a kis szerszámoskészletével, felismeri és megnevezi a csavarhúzót, a vízpumpafogót, meg még a Blitz-fogót is.

Így néznek ki egy hét betegeskedés után:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.