Azért is érintett sokkolóan az elõzõ postba betett video, mert velünk is történt baleset. Diszperzitért és Hanna szülinapi tortájáért mentünk épp, vagyishogy jöttünk már haza, Hanna is velünk volt, 2005 december 13-án... Apu kis Peugeot-jával voltunk, frontálisan ütköztünk egy azóta is beszámíthatatlan vén .... szivarral. Hosszú bírósági procedúra, etcetc... Sose felejtjük el. Ja, bajunk, az nem történt... Végülis... Hálistennek.

Akkor ezt írtam a helyi lapba:

ÉS AKKOR MI VAN?

Mi van, ha nem csak ötvennel megyünk, és mi van, ha egyáltalán nem is indulunk el?

Mi van, ha nem akarunk épp Sz.-ról hatalmas "elsõszülinapi" tortát?

MI van, ha nem véd minket a család kedvence kiskocsi biztonsági berendezése? Mi van, ha kölcsön se kérjük az autót?

És akkor mi van, ha a felénk keresztben csúszó szürke szörnyeteg az utolsó kép, amit életünkben látunk? A csattanás és a karosszéria gyûrõdésének a hangja, amit utoljára hallunk?

És akkor mi van, ha hiába várnak haza az ablakba kitett csokimikulások és a még nem is látott szülinapi ajándék baba?

És mi van, ha senki nem mondja többet: "mamám", és nem kéreget kicsi vörösfürtös ördögfióka esténként a papától kenyeret?

És mit gondolnak az autóbontóban majd, ha látják az üres gyerekülést és az elhagyott kis piros cumit az ütközés erejétõl kiömlött festékben?

Üzenjük nekik: életben maradtunk.

De vége az évek munkájával megkeresettbõl összespórolt autónak, amirõl szüleim azt hitték, igazinak elsõ és a sírig utolsó.

Vége az abbéli buta reménynek is, hogy sérthetetlenek vagyunk, hogy a bajok csak mással történnek meg, és, hogy elég volt a rosszból - hiszen a számlát egyszer már benyújtották nekünk.

És most mi van? Mikor már nem elég, ha azt mondjuk a másiknak: vigyázz magadra...

Más is vigyáz ránk?

A bejegyzés trackback címe:

https://emmamama.blog.hu/api/trackback/id/tr145974090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Walburga 2009.08.23. 10:45:56

Velünk is történt hasonló,az első rendőri vélemény szerint vétlenek voltunk,a fiam szerencsére megúszta apró horzsolásokkal,de a zsebe érdekes módon tele volt ablakszilánkokkal.Aztán jöttek a kihallgatások,és egyszer csak kiderült ,hogy mi hibáztunk "megtévesztettük a másik vezetőt,ugyanis képesek voltunk indexelni ,mert kanyarodni akartunk.De a másik kocsi(egy mikrobusz)vezetője azt hitte csak kerülünk egy lassújárművet és beelőzőtt. Érdekes volt látni ,ahogy a rendőrségen a kivizsgáló hadnagynő ,puszival fogadta és drágámnak nevezte a baleset okozóját ,aki tűsarkúban vezetett és azért nem fékezett ,mert félt ,hogy megrándul a nyaka!Megúsztuk büntetés nélkül ,mert "elévült " az ügy! Ha vétlen vagy az nem véd sem a haláltól ,sem a felelősségrevonástól.

Emma 2009.08.26. 07:18:04

Nem hiszed el, nagyon hasonló, ami velünk és az öreg f-szkalappal (bocsánat, nem tudok indulat nélkül beszélni róla...) történt... De szerencsére a végkifejlet nekünk kedvezett. És az utolsó mondatod mennyire igaz... Ez a legszomorúbb. Mi is vétlenek voltunk mindkét esetben (illetve a férjem ugye), de majdnem meghaltunk... (Kb a másodperc töredékén múlott, hogy nem tolt be minket az idiótája egy kamion alá.) Áhh, na, mindegy.
süti beállítások módosítása