Ma délelõtt barátnõztünk. Én Orsival, Hanna Noémivel. Megint bandáztak hármasban. Beengedtem õket a hálószobába is, pedig nem szoktam a játszópajtásokat, mert rossz tapasztalataim vannak: egyik kis havernõ rendszerint beszabadult oda, és felhajtva az ágytakarót belefeküdt az ágyunkba, az ágynemû közé, úgyértem... Késõbb határozott tiltásom ellenére is ezt tette, aztán bekeményítettem, nanemááá, ilyent mi se teszünk itthon... Úgyhogy onnantól kezdve tiltottam a benti játékot, elég nagy a nappali, de Noémi bír disztingválni, úgyhogy bemehettek. Szépen el is játszottak, hajcsatokkal és régi parfümökkel, úgyhogy leginkább Árminnak volt erõs krasznajamoszkva illata, attól féltem, szegény babaváró barátnõm kidobja a taccsot... Aztán õ nem tette, én ellenben kishíján. Szóval nagyon aranyosan eljátszottak, Hanna táncolni akart, kért pörgõs szoknyát, adtam Noéminek is. Persze, Árminnak is kellett, de aztán rájött, hogy az nem férfias, bevonult egy sarokba, ahol mi nem láttuk, és onnan kiabált, hogy anya, deje, vedd le...

Nade most este, "idegen" közönség híján ismét szoknyában feszít, és azon veszekszik a nõvérével, hogy melyikükön legyen a pörgõsebb...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.