...bele a közepibe.

Ezen naplóban kis családom és egyéb állatfajták - nem utolsó sorban jómagam - mindennapjait örökíteném meg, mint azt a címben is jelzem; amíg meg nem unom, vagy fejemre nem esik egy tégla. Remélem, alkotó kedvem töretlen lesz, és a gyermekeimet mondjuk 20 év múlva érdekli majd, milyen kalandjaink voltak a hétköznapokban... De, ha ők nem is, én nagymamakoromban biztosan szívesen olvasom majd vissza a bejegyzéseket. Persze, ha még élek.

Folytatom majd az ismerkedést ezzel az ezidáig passzív résztvevőként ismert világgal, de most vár még egy cikk, aminek csak a bevezetőjét bírtam megírni röpke fél óra alatt... és reggel nyolckor lapzárta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.