emmamama 2013.05.24. 15:26

Az élet apró örömei

Namost, mint már észrevehették akik többé-kevésbé rendszeresen járnak ide: ha ciki, ha nem, nem csak habos-babos idilli családi történeteket írok a blogba.

Az is tudvalevõ, hogy Árminommal különféle problémák vannak, ezek miatt iskolába se megy az idén. (Nem tárgyal idegenekkel, sokszor családtagokkal sem - mikor milyen kedve van -, nem köszön, ha dühös, csapkod (ajtót, asztalt, kis- és nagytesót, stb., de már kaptt egy boxzsákot, hogy azt üsse - ez a tulajdonsága szerencsére múlóban van); és a szeptemberi iskolaérettségi vizsgálaton is eléggé gyatrán teljesített.

Óvónéni közben azért adagolja azért nekem a jó híreket, pl. azt, hogy Ármin már rendetlenkedett is, aminek õ is - az óvónéni - örült; jelentkezik foglalkozásokon és válaszol is a kérdésekre, legutóbb õ volt az elsõ, aki matek foglalkozáson jelentkezett, kirakta a nemtommiket a táblára, jól megoldotta a feladatot, sõt, megdicsérte a pszichológus is, aki fejleszteni jár az oviba a fejlesztendõ lurkókat. Állítólag ügyes volt Ármin, és köszönt is neki, pedig a hat alkalmas foglalkozások kezdetén felrótta, hogy hát az Ármin nem köszön... Ekkor mondta neki óvónéni, hogy az Ármin nem csak, hogy nem köszön, de általában meg se szólal.  

Felment a színpadra farsangkor is, úgy láttam, még élvezte is a varázslós-verselõs-éneklõs dolgot, szinte jobban örültem ennek, mint Hanna táncos fellépéseinek. Kiállt anyák napján is, és a jövõ pénteki évzáróra is már gyakorol, remélem, ott se vall kudarcot.

Szóval, szereti már az ovit, szereti a pajtásait, most is épp itt van nálunk Bence, tegnap pedig õ volt Bencénél.

Csak az a fránya természete... Azt kell valahogy kordában tartani. Úgyhogy fel van adva a lecke.

3 komment

Címkék: Ármin

A bejegyzés trackback címe:

https://emmamama.blog.hu/api/trackback/id/tr255973236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dincus 2013.05.24. 18:13:06

Emmus sem megy, én is meg akarom írni a blogra hogy miért, csak mindig van valami esemény és akkor arról írok. :) Neki más gondja van, mozgásbeli: kényszertartás, egy csecsemőkori reflex nem épült le, de az olyan, de olyan gátló... :(

Thalia 2013.05.25. 06:38:53

Az egyik legőszintébb blog a tiéd, de tényleg...Olyan furi dolog ez az iskolaérettség, minden gyerek más, más a fejlődési tempója, nehéz ezt meghúzni 6 éves kornál, csakhát meg kell valahol...Ha idén nem megy, majd megy jövőre, ennél nagyobb gond ne legyen, pláne, ha egyre ühyesebb...Amikor iskolás lesz, úgyis egy akkora terhet vesz a vállásra, amit majd jó 15-20 év múlva tesz le, ha leteszi egyáltalán...puszuilom őt, mert imádom! (őt is!)

emmamam 2013.05.25. 15:16:23

Thalia... :) Nem is problémázom (már :D) rajta, és én is látom, kell az az egy év. :) Dincus, az egyik bejegyzésedben olvastam a kényszertartásról... :) De a mozgásán, tánc közben nem vettem észre én, a laikus. Remélem, sikerül leküzdenetek, és várom a bejegyzést! ;-)