Aannyira nincs kedvem melózni - pedignagyonkéne - hogy inkább mesélek.

Elmesélem a Tûzvirág Gálát. A fészbúk úgyis azzal volt tele egy hétig, most kiposztolom ide is.

Elmondhatatlan élmény volt látni a lányomat azon a nagy színpadon, elõlközépen, a fényekben, a füstködben, és most már valahol értem is Magdi"néni" logikáját, hogy miért nem láthattuk õket eddig: annál nagyobb volt az élmény. (Persze, gondolom, nem ez volt a fõ célja, de ideologizáljuk meg egy kicsit. ). Lesz még Hannának sok fellépése, remélem, de ezt, ezt soha nem fogom elfelejteni...

Na, de kezdjük az elején, mert a bevezetés egyáltalán nem volt ilyen felemelõ... Sõt, felért egy dupla szívrohammal. Eggyel apjának, eggyel nekem. Ugyanis itthon felejtettem a jegyeket... Mindez 18 óra 35 perckor derült ki (az elõadás 19 órakor kezdõdött és kiírták az ajtókra, hogy aki nem ér oda idõben, azt már ugyan be nem engedik...). F. kézen fogott (ragadott) és rohantunk az autóhoz, közben mindenféle pánikroham és sírógörcs kerülgetett, és még F. nyugtatgatott, holott az õ helyében agyoncsaptam volna magamat, és csak azt hallottam, míg elfehéredõ ujjakkal kapaszkodtam az autóban, hogy rettenetesen gyorsan szedi a levegõt... A sebességet az mutatja, hogy a több, mint 20 km-t negyed óra alatt tettük meg. (Rendõrök ne olvassanak, mert szükség van a jogosítványunkra... ) De visszaértünk! És bejutottunk! És a negyedik sorból vártuk az elõadást. (A nagy érdeklõdést az is mutatja, hogy a 400 nézõt befogadni képes színházterembe pótszékeket is betettek, az elõadás mindkét napján. :))

Fantasztikus volt az egész, még nem láttam a gálát soha, bár a Tûzvirágot fellépni már igen (kb 20 évesen, amikoris eldöntöttem, hogy az én gyerekem is itt táncol majd egyszer, és natessék ), a profizmus, a rengeteg munka, a felkészültség sugárzott az egészbõl; azok a serdülõk (11-14 évesek kb.) akikkel - kortünet :D - a fõpróbák alatt nem lehetett bírni szinte, teljesen átlényegültek, pontosan, fegyelmezetten járták végig a bonyolult táncokat. Nagyszerû volt, nna. Csak az tudja, aki látta.  

Aztán jöttek az apróságok, ott tipegett az én kis Hanna lányom, és kecses volt, és bájos volt, és mosolygott, és imádtam, elfelejtettem neki még azt is, hogy két tantárgyból is rontott egy jegyet... Csak hüppögtem, és törölgettem a könnyeimet, és szorongattam az apja kezét az alatt a 4 perc alatt, és amíg néztem, lepergett elõttem a kis életének mind a 8 éve, hogy mennyire vártuk, hogy milyen volt kicsi babaként, kisgyerekként, és mi lett belõle, és mi lehet még... Elmondhatatlan. Most már tudom, mit éreznek az anyukák, amikor a gyerekük sportversenyt nyer... Ez valami hasonló lehet. :) Nem hibázott egyszer sem (vagy nem vettem észre), a fináléban is nagyon ügyes volt, és épp olyan ügyes volt mindegyik kiskölyök, megemelem a kalapom elõttük.

Na, és közben Álmoskám, aki a nagyszülõkkel az én jegymizériám miatt az elsõ sorban volt kénytelen helyet foglalni, azt sem tudta, hova legyen és apósomhoz bújva várta ki az elsõ felvonást... Mi fentrõl azt hittük, alszik, de késõbb kiderült, hogy félt... A lábak épp ott dobogtak az orra elõtt. Megijedt. Úgyhogy a második felvonást, Arany Pázmán lovag címû vígballadájának feldolgozását én már lent az öltözõknél, kivetítõn néztem végig Álmosommal. Az már persze tetszett a kis büdösnek: tapsolt, járt a lába, végignézte az ölembõl, közben a nagyobb fiúktól kekszet kunyerált...

Árminnak a második felvonás jobban tetszett, mint az elsõ, anyum mellett ült, még nevetett is...

Nem készülhetett videófelvétel az elõadásról - úgyhogy sk készítettem egy montázst a képekbõl:

 

 
Azóta már volt egy próbájuk, új táncokat tanulnak, botolóst, meg üvegest; itthon megmutatta nekem pénteken, 4 fakanállal meg egy mûanyag flakonnal, vagyishogy próbálta megmutatni, mert Álmos egyfolytában elhordta a kellékeket...  

A bejegyzés trackback címe:

https://emmamama.blog.hu/api/trackback/id/tr435973250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dzsu 2013.04.29. 16:59:16

Mikor rákattintottam arra, hogy új bejegyzést írok, Álmos mosolygott vissza rám. Végre egy kellemes meglepetés a blogoltól! :)

Bíbor 2013.04.30. 10:09:05

Nagyon megható (hisz a könnycsepp elhomályosít), de inkább lélek emelő mindenkinek. Nekünk a szépsége miatt, Neki az átélés, a benne élés miatt, amit jelent a hova tartozásban (kis és nagyobb közösséghez), Nektek meg a megfoghatatlan öröm, amit adhattok Neki ezzel a lehetőséggel!

emmamam 2013.04.30. 10:13:47

Így van, nagyon szépen megfogalmaztad. :)

Thalia 2013.05.01. 07:31:48

én is megkönnyeztem, jó volt olvasni!

Gyurgyalag 2013.05.02. 12:02:15

Gratulálok Hannához! :D Remélem, vízálló szemfestéket tettél :D

emmamam 2013.05.04. 08:36:34

Igen, azt! :D És köszönöm!