2012.12.15. 08:29
Ármin Benjámin
Ígértem - persze, fõleg magamnak -, hogy írok Árminról bõvebben is, mert van mit. Persze, valószínû, hogy majd, ha megtanul olvasni, nem fogja örömmel látni ezeket a sorokat... De ez a veszély még nem fenyeget, ugyanis nem megy szeptemberben iskolába. Lehet, valami csoda folytán mehetne, de én nem fogom engedni.
Beszédhibás, logopédus foglalkozik vele, itthon is kéne gyakorolni, de közli, hogy nem akar, mert õ tudja, hogy kell beszélni. (Frászt. ) Ha kijavítom, felháborodik.
A diszlexia-tesztje csapnivaló lett; a nevtan szakvéleménye szerint tanulási képességzavar veszélye áll fenn nála, és fejlesztésre szorul. Nem tud embert rajzolni sem. Konkrétan: nem lábakat rajzol, hanem kerekeket. De az arc, a gülü szemekkel legalább mosolyog. Egyébként sem rajzol, inkább absztrakt formákat, illetve, tervez, aztán elmeséli, hogy a vonalak mentén mik történnek, és az, amit látok, egy kastély, és labirintus, és a többi. Szóval, fantáziája, az van. A számokat felismeri és le is írja 10-ig, és néhány betût is ismer, de ha Hannához hasonlítjuk (tudomnemszabad), akkor jócskán le van maradva.
Az oviban nem kommunikál az óvónénikkel - csak, ha az érdeke úgy kívánja -, de az egyik óvónéni már mesélt apró fejlõdésrõl ezzel kapcsolatban. És azt is elmesélte, hogy Ármin a fõnök a fiú ovistársai körében (3-4 kis emberkérõl van szó, egy kivétellel fiatalabbak nála. ) Ezeknek a híreknek annyira örültem! Annak már kevésbé, hogy még mindig vannak dühkitörései (itthon, ezek általában nekem szólnak), amikor csapkod, dobál, és leveszi a zokniját. Ilyenkor hagyni kell lecsillapodni.
Senkinek nem köszön, ha nincs kedve, a saját apjával sem áll szóba, és vannak gyerekek-felnõttek, akiket egyszerûen ki nem állhat. Ezt nem mondja, de látszik (látom) rajta. Árminhoz használati utasítás kell; aki nem jön rá magától, hogy mûködik (illetve, nem fogadja meg a tanácsaimat vele kapcsolatban), annak annyi.
Ámde.
Kilométereket biciklizik egyedül, biztonságosabban és körültekintõbben, mint sok felnõtt.
Nagyon érdekes meglátásai vannak, hatalmas szövege és kitûnõ memóriája.
Bár Hannával szinte folyamatosan marják egymást, nagyon szereti a nõvérét, hiányolja, ha nincs itthon, Álmost meg egyenesen imádja, sokat játszanak együtt. Rajong az öcsémért, az anyukámért és apósomért is.
A látszat ellenére egy kifejezetten értelmes kiskölyök (lehet elfogult vagyok, de akkor is. )
Nem tudom, hogy boldogul majd 2 év múlva az iskolában; de remélem, ez a (lassan) javuló tendencia, amit tapasztalok, megmarad.
És természetesen imádjuk, éppúgy, mint a másik kettõt.
13 komment
Címkék: képek Ármin
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.