Vége a tanévnek, ezt is megértük. :) Mintha most írogattam volna minden egyes kis vacakra Hanna hárombetûs monogramját... Azóta túl van az elsõ "sokkon", 2 hetes bõgésen - ami úgy szûnt meg, mintha elvágták volna, és azután már nem számolta a napokat és szerette az iskolát, még a torna órát is, és minden nap lelkesen mesélt, hozta a pirospontokat, a csillagosokat, az ötösöket sorra... A hangokra bontás nehézségeinél azt hittem, sosem tanul meg olvasni, de a tanító nénije szerint úgy olvas most már, mint egy felnõtt. Belejött a matekba is, egy négyest kapott csak belõle, fejszámolásra. (Magyarból a 86 % volt a legrosszabb eredménye, meg egy 88 %-os, de ezeket is kijavította 100 %-osra. :)) Így lett mindenbõl kiváló az én kicsi lányom. A tanító nénije szerint lehetne hangosabb és elevenebb is, de ezt bepótolja itthon. Veszettmód kinyílt a csípája, szemtelen és felesel és cukkolja az öccsét, de így imádjuk.

Drága kicsi lányunk, csak így tovább...

Felül: az elsõsök sora. Balra lent:az igazgató "néni" sorra hívta ki a jutalmazottakat. A suliban összesen 6 kitûnõ tanuló volt, az egyik Hanna Luca.

Bent az osztályban Magdi nénitõl vette át a bizonyítványt.

Ma elpakoljuk a sulis cuccait, bár a technika- és rajzeszközeit már betette a közösbe...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.