Hannából, az már biztos.

Ma reggel kihúztamaz egyik tejfogát, mert fogmosásnál vérzett. Utána drága lányom vizet kért, majd közölte, hogy nem hall és nem lát... Remegett, és fehér volt, mint a fal. Lefektettem gyorsan, és elmeséltem neki a családi anekdotagyûjtemény összes darabját, melyek arról szóltak, hogy én mennyire nem bírom a vért... (Ez azért érdekes, mert egészségügyi középiskolába jártam. Ki is kellett vezetni engem valamennyi mûtétrõl... )

Szerencsére a suliba is odaértünk, épphogy, a második becsengetés elõtt. 

Az iskola egyébként változatlanul megy is, és tetszik is Hannának; a múlt héten megtartották a tanító nénik a második szülõi értekezletet, ahol megdicsérték az elsõsöket; elmondták, hogy a 21 gyerekbõl 4 kiváló tanuló lett félévkor (azegyikazénlányom ) - fontos, hogy szinten tartsuk õket, mert a dolog a második félévvel nehezedni fog, a különbségek most kezdtek növekedni, ahogy haladnak az olvasás tanulásával. (Írni még nem tudnak )

Hanna nagyon szeret olvasni, szinte egész nap azt teszi, aminek nagyon örülök, mert nincs annál nagyobb kincs, mint a könyvek szeretete szerintem. Ezt tõlem örökölte, én meg apukámtól, õ meg az õ anyukájától.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.