2011.08.09. 08:50
Kiskunmajsa
Vasárnap fogtuk magunkat, meg a kölkeket és elindultunk Kiskunmajsára, merthogy Ármin az idén még nem volt strandon. Meg egyébként is, jó kis családi programnak ígérkezett. Jól viselték az utat (leszámítva, hogy Álmos Pakstól Dunaföldvárig üvöltött, de a "muszáj megszoknia" címén nem álltunk meg; abba is hagyta és bealudt szegény)... Megérkezvén a lángossütõs néni letámadott minket , elkérte Álmost dajkálni... . Odaadtuk neki, hadd örüljön. Álmosnak sem volt ellenére a dolog. Aztán a babakocsijában elaludt, és tette ezt egész nap, kétszer kelt fel enni, és aludt tovább. Ilyen még sosem volt, és várhatóan nem is lesz. Gondoltuk, hogy meglesz a böjtje ennek hazafelé - de hazafelé is aludt végig. Akkor úgy gondoltuk, majd éjjel kukorékol. De nem, éjjel is aludt, sõt, az esti szokásos cirkusz is elmaradt. (A "visszavágó" tegnap jött el, ugyanis egész nap ölbebabát játszott, de volt, hogy a cipelés sem volt jó neki.)
A gyerekek, fõleg Hanna, nagyon élvezték a pancsolást, csúszdázott sokat, Árminnak délután volt két hisztis idõszaka, amikor haza akart menni, olyan szinten elvette a türelmemet, hogy kishíján elindultam vele haza gyalog, és átkoztam a percet, amikor kitaláltuk, hogy nekünk kirándulni kell menni... De aztán megbékélt. (Ha még Álmos is bõgött volna alvás helyett, biztos idegroncsként távoztam volna a helyszínrõl.) Gondot jelentett az is, hogy Hanna a nagymedencébe szeretett volna menni az apjával, Ármin viszont félt attól a víztõl, én Álmost nem hagyhattam egyedül, apjuk pedig nem tudott kettészakadni, úgyhogy volt bõgés rendesen. De majd összecsiszolódunk, megszokjuk/megszokják, hogy hárman vannak, és adott esetben egy szülõn kell osztozniuk.
Mindent összevetve (és így utólag mérlegelve ) jól éreztük magunkat, lángost is ettünk, meg fánkot és fagyit; elmegyünk a jövõ hét végén is, ha az idõjárás engedi.
Képek...
Úszógumival - a térdig érõ vízben...
Álmos így aludta végig a napot. Mikor ébren volt, eltoltam sétálni - többször meg kellett állni, mert meg akarták nézni, volt, aki megkérdezte, megfoghatja-e a lábát... (érdekesek a népek); akkor nézelõdött, tetszett neki, ahogy fújja a szél a faleveleket. (Láttam közben egy pólóárust, tök jó pólókkal. Hazafelé mondtam apjának, hogy szívesen vettem volna olyan pólót, amelyen a felirat "Értem én, de leszarom" volt; közölte, hogy egy olyant õ is kinézett magának, nadehát csaknem... Szépen festettünk volna a fenti véleménnyel a hátunkon, miközben a három gyerekünket pesztráljuk...
Csúszni készül.
Apjuk húzta õket körbe-körbe, kifulladásig, a medencében. Nagyon élvezték.
Beszélgettek.
Hazafelé.
12 komment
Címkék: képek kirándulás ördögfiak
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.